2012. május 31., csütörtök

Nevenincs Ferrari

 Hogy ne érjen a Matchbox-méret fetisizmus vádja, ezúttal egy 1/43-as verdát tettem a nagyító alá.
A Ferrarik nem tartoznak a gyűjtésem központi tárgyai közé - elismerem az olasz ágaskodó csikó legendáját, s néhány 1/43-as Progetto K, illetve 1/64-es Kyosho, nomeg a kötelező Matchbox / Corgi darabok a gyűjteményem részét képezik. De nem mondhatnám, hogy rajongója lennék a maranellóiaknak, inkább távolságtartó tisztelettel vagyok feléjük.
Ez a kis piros járgány, ami úgy az első Ferrari, hogy hivatalosan sosem volt Ferrari, már régi vágyam volt. Mégsem mertem megvenni ebayről, mivel ez az az autó, amit nagyon el lehet rontani. Nemrégiben végül sikerült Péter, a Mercedes-modellek és autók nagy ismerőjének segítségével szert tennem rá, a kettes számú olasz modellgyártómtól.
A Brumm autói tipikusan a megfejthetetlen kategóriába esnek. Szigorú szemmel nézve nagyon távol állnak a high-end modellektől: nem túl részletesen kidolgozottak, elég csak rápillantani a szimbolikus műszerfalra, a rém egyszerű ülésre, a már-már primitív plexi szélvédőre. Mégsem tévesztené össze senki egy Hongwell / Cararama csodával - nincsen ennek racionális oka, egyszerűen az az érzetünk egy Brumm verdára pillantva, hogy nagyon egyben van.
A Rajtra várva Bresciában, 1940-ben (Forrás)

















Ez a helyzet a kis Auto Avio Costruzione Tipo 815-össel is amelynek eredetijét Enzo Ferrari az 1940-es Mille Migliára építette, Alberto Ascari és Lotario Rangoni Macchiavelli márki megrendelésére. Hasonlóan olaszos firmánnyal, készült az 1:1-es versenygép, mint 1/43-as párja: Fiat alvázra, a Balilla 508-as kisautó duplikált hengerfejével Ferrari szerszámműhelyében szerelték össze a két autót, amelyek sosem mentek végig az ezer mérföldön - lerohadtak jóval a cél előtt.
A kisautó is olaszos hanyagsággal lett összerakva: a lámpák még véletlenül sem illeszkednek a helyükre, a kiegészítő légbeömlők sarkai a hűtő két oldalán szintén kilógnak. Mégis milyen finom a hűtőmaszk krómhatású kerete - mégha a maszk mérete nem is nagyon stimmel - és milyen gyönyörűen csillognak a központi anyás küllős kerekek! Bellissima!

Apró szépséghibák


















Sajnos az eredeti, elegáns barna papírtok nem volt meg, de a közepesen gagyi, fát-imitáló talapzat, és a zseniálisan egyszerűen levehető akrilvitrin szerencsére a csomag része volt. 
Egyszerűség olasz módra















Kicsit közelebbről


















Tökéletlen mivoltában is jól mutat az utcán

















 Konzervatív vonalai ellenére egy pillanatra sem öreguras az AAC, bár nem tudom kihajtani a fejemből, hogy ezt a kocsit Goofy kutya is vezethetné :)












Az AAC Tipo 815-öst a Brummon kívül elkészítette még az Ixo is, sajnos az olcsó, újságos Atlas szériában, ami meg is látszik rajta: rusnya kerekek, szétfolyó formák, minden ott van, ami miatt menekül az ember egy modellautótól. Igaz, a részletei jobban ki vannak dolgozva, s a szélvédő dőlésszöge az olaszénál közelebbi az eredetiéhez, de az összhatás siralmas. Egyszer ráveszem magam egy ilyen verzió beszerzésére, de nem, nagyon nem mindenáron vágyott darab.
A másik lehetőség a Nézzokosan - vagyis Looksmart - 815-öse, ami brutál módon kidolgozott részletekkel (Istenem, azok a kerekek, s az a hűtőmaszk!) bír - a Brumm autó árának hatszorosáért! Nos, maradjunk annyiban, hogy ő is meg lesz - majd egyszer.
Ixo / Atlas Ferrari 815 - inkább hagyjuk


















Looksmart AAC Tipo 815 - a pénztárca kegyelemért könyörög














A fentiek tükrében jó döntés volt, hogy kivártam a Brumm tökéletlen, slendrián, mégis szeretnivaló apróságát. Talán egyetlen dolog múlhatná felül pillanatnyilag: ha a Kyosho döntéshozói megjelentetnék a következő 1/64-es Ferrari sor darabjaként.

2012. május 27., vasárnap

British Legends: Jaguar Mk X

Lelkes amatőr kisautó felújítóként két dologgal nem próbálkoztam jó ideig:
Nagyon régi és nagyon új modellek átalakításával.
A nagyon régi (értsd ezalatt a 30 évnél öregebb) járgányoknál visszatartott a koruk iránti tisztelet, a nagyon új autóknál pedig egyszerűen nem akartam elrontani a csillogó gyári fényezést.
Mára mindkét tabu megdőlt; a Maisto Hummer kerékcsere egyértelműen hozzáadott az eredetihez, így a következő projekthez - aminek donorjárműveit még be kell szereznem - már bátran fogok hozzákezdeni.
A régi autó átalakítása pedig egy szerencsés börzelátogatás hozománya.

A legutóbbi börzén a szokásos lomtárt bújva került a kezembe a felújításra tökéletesen előkészített, lemart fényezésű, ám szerkezetileg ép Matchbox Jaguar Mk X. Mivel a börzére szánt keretemet már régesrég kimerítettem, éhező kutyatekintetem megpillantva Betti kisegített a kisautóval - ezúton is köszönöm Neked :) - így a hazaúton már azon mókolhattam, miként újítsam fel a veterán vasat.





















































Az eredeti állapot - felújításra előkészítve














 Merthogy a kisautók közt is veterán ez a verda, az biztos - nagy valószínűséggel ő a Matchbox gyűjteményem egyik legöregebb tagja. Az 1-75-ös sorban 28c néven 1964-ben mutatkozott be az autó, s egészen 1968-ig maradt gyártásban.

Matchbox MB-28c Jaguar Mark X



















Emiatt nem gondolkodtam radikális customizáláson, inkább restaurálni szerettem volna a pici Jaguart. Több színvariáció is megfordult a fejemben, de végül mindig arra lukadtam ki, hogy az eredeti verzió fényezése passzol a legjobban a Jaguarhoz. Szerencsére kéznél volt a Revell 95-ös bronzmetál festéke, így az ilyenkor szokásos procedúrák (lágy szálú drótkefézés, felületi oxidáció csiszolása vízpapírral, szappanos vízben mosás, szárítás) után két réteget kapott belőle.

Under construction

















Természetesen a részletek kifestését nem hagyhattam ki - ennyivel többé akartam varázsolni az öreg Lesney-t - így a hűtőmaszk, a lökhárítók, a csomagtérfogantyú, a tengelyvégek és az első lámpák kerete ezüst festést kapott, míg a fényszórók fehér és áttetsző narancsszínűre lettek festve. A motortér egyszerű szürke színt kapott, nem akartam ezt a részletet túlspilázni, az angol motorok megjelenésére amúgy sem jellemző az a feltűnősködés, mint az amcsi, vagy olasz szívekre. Mindemellett az egyik legszebben kidolgozott motortér a Jaguáré, még az akkumulátor is felismerhető. Gyönyörű teljesítmény egy legalább 44 éves die-casttól!

A belső tér a luxusautó stílusához legközelebb álló megszokott fekete / világosbarna / sötétbarna  kombinációt kapta. A tengelyeket finoman megcsiszolva eltávolítottam róluk az évtizedes rozsdát (meglepően kevés volt rajtuk!), majd pár cseppnyi olajjal ajándékoztam meg őket.

Robbantott ábra













Ezután a részletek kiigazítása, majd a védő lakkréteg következett - a fotókon még nincs összeszerelve az autó, mivel így a belső tér jobban kivehető, másrészt az ablakok visszahelyezését még nem tudtam megfelelően kitalálni.

Tulajdonképpen igazán egyszerű felújítás volt a Matchbox MB-28c Jaguar Mk. X.-é. Jóval egyszerűbb, mint a Redline atomgagyi Chevy C-10-esének, ahol a hihetetlenül gyorsan oxidálódó spiáter legalább háromszor dobta le a festéket, mire sikerült úgy megtisztítani és olyan gyorsan kiszárítani a kasztnit, hogy rajta maradjon...
Így ez az autó lesz a következő háromtagú széria kiinduló modellje, melynek másik két tagja is itt áll az asztalomon. A British Legends trió alapelve a Redline tökéletes ellentéte: egy relative igényes alapból kihozni a legtöbbet (igaz az "igényes alap" tézis a három autó egyik, talán leg egzotikusabb tagjánál nem teljesen áll fenn).




























British Legends Nr. 1 - Matchbox Jaguar Mark X













Nem Istenkáromlás a régi autók restaurálása, ha megfelelően áll hozzá az ember (s nem gondolkozik azon, hogy mondjuk HW óriásfelnit dob az autó alá) és odafigyel a részletekre. Emiatt a következő oldtimer felújításhoz már egy fokkal bátrabban álltam neki - remélem hamarosan őróla is beszámolhatok itt.

(Kiegészítés: Némileg restelkedem, hogy csak most találtam rá McCustomgargae-oldalára, s benne a saját Jaguar Mk X átépítésére. Igaz ez nem Matchbox-alapú, hanem egy még egzotikusabb autóra épül, de csodás upgrade. Remélem egyszer sikerül közös fotóra összehozni a két járgányt!)

2012. május 23., szerda

Redline

A cím nem a Hotwheels klasszikus kisautóira, hanem saját átalakításaimra utal. Három amerikai eredetiről mintázott kisautót újítottam fel hasonló színsémával - a hetvenes évek stílusa járt a fejemben, amikor az ötvenes évekből ottmaradt romokat a kor divatjának megfelelően, de igencsak kétes minőségben újítottak fel az óceán túlpartján. Ezért a két hetvenes évekbeli tehergép mellé egy '57-es dragster is a sorba került.
A gyakorlati cél az volt, hogy a három, eredetileg sem túl jól sikerült, ráadásul a gyerekkezek által már igencsak leharcolt járgányt vonzó formában varázsoljam újjá.

Az alapok:
1. Noname kínai Welly Chevrolet Pickup
Olyan volt átvenni a Makett és Modell Bolhapiacon talán 300 Ft-ért eladásra kínált két autócskát, mint egy drogbiznisz a filmekben: már sötétedés után, szemerkélő havas esőben, egy üzletközpont bejáratánál ácsorogva. A dolog két másodpercig tartott, a kinyújtott kézből kivettem a papír zsebkendőbe csomagolt játékokat, gyors pillantással nyugtáztam, hogy azok, amiket megbeszéltünk, átadtam a pénzt és már ott sem voltunk.
Megértem a sietséget - ha létezik olyan, hogy anti-gyűjtői darab, nos ez a két kínai nevenincs Welly pickup az volt. Szégyellnivalón igénytelen, primitív modellek.

Made in China - Chevrolet C10 Stepside Pickup, Lufthansa felirattal.




















 Ezért csaptam le rájuk - kíváncsivá tett a bennük rejlő lehetőség.
Jó ideig azt hittem, hogy az autók mintájául az ERTL 1978-as Chevy Pickupja szolgált - csakhogy ez a kisautó a szélesített hátsó sárhányós Chevrolet C10 Stepside alapján készült, míg az ERTL a lapos Fleetside verziót formázta meg.

Chevrolet C10 Fleetside - ez az ERTL mintája (Forrás)



















Chevrolet C10 Stepside - a kínai Lufthansa Pickup mintája (Forrás)
















 Mindenesetre a két fehér alapon kék Lufthansa feliratos, műanyagalvázas autócska olyan helyre került, ahova gyártói biztosan nem gondolták: üvegvitrinbe. Igaz, nem változatlan formában. Mindkettőt letakarítottam - a kevésbé kopottat csak némi meleg vízzel, durván mocskos és festékhiányos testvérét pedig kromofágfürdővel. Az előbbi kapott apró festés kiigazítást (az itthon rendelkezésre álló Revell makettfestékekkel pótoltam a pontkopásokat), az utóbbi pedig jó kis Hot Wheels kerekeket: mégpedig a piros felni szélű ötküllős CoMo hordók kerültek a girbegurba régiek helyére. Ezek kicsit szélesebbek ugyan az eredetinél, de így hangsúlyosabb a custom-faktor; ráadásul veszettül jól passzolnak az autóhoz.

A tesók













A karosszéria Revell piros színt kapott, míg a lökhárítók ezüst színűek lettek - a fekete nagyon egybeolvadt volna a hűtőmaszk műanyag feketeségével. Az első lámpákat két mattfehér pöttyel tettem hangsúlyosabbá. A platót eredetileg barna színűre akartam festeni, ám attól tartottam, hogy a piros kasztnival együtt nem lett volna szép. Így maradt a fekete szín, amit még a motorháztető szellőzőrostélyaihoz is használtam. Végül némi matt lakk került a járgányra - és készen állt az első Redline autóm.


















































Utólag visszatekintve még lehetett volna javítani - indexek, kilincsek kifestése, díszcsík az oldalára, stb. De jobban tetszik így, puritán piros-fekete formájában.

2. Majorette Furgon
 A kis Mazsit BTommitól szerváltam (Köszi szépen! :)), s már első blikkre tudtam, hogy a Chevrolet testvére lesz, annyira bájosan elcseszett volt.
































Kicsit vacilláltam ugyan a szétbontásán, mivel a belül lévő gyerek szélesen vigyorgott a sárga-piros-fekete Racing Team díszítés láttán. Végül meggyőztem magam, hogy túl kopott már ahhoz, hogy érintetlenül hagyjam, úgyhogy fúró alá tettem. Sajnos a műanyag hátsó lámpák a kromofág áldozatául estek, így azokat ecsettel kellett pótolnom - talán ez a kész verzió legkevésbé sikerült része.
A lötyögő kerekek helyére  egy Matchbox Chevy Van RingedDisc lemezfelnijei kerültek, amik tuti jól állnak az oldschool teherszállítónak.
A piros-fekete színkombináció adott volt - úgy döntöttem, hogy a hetvenes-évek-feeling visszaadásához a fekete tető / piros kasztni kombináció a legjobb. Itt már kicsit többet pepecseltem a részletekkel, s kifestettem a kilincset, az irányjelzőket, és a hűtőmaszk alatti légbeömlőt is. Nagy igazság, és a Majorette Furgon felújítás is bizonyítja, hogy néha a kevesebb több - a lámpákat és az alsó légbeömlőket ma már kihagynám, ahogyan az irányjelzőket is.


















































A karosszéria enyhe deformációi miatt még felújítva is lepusztultnak hat a kis Mazsi, ami hű az évtized hangulatához.

3. Hot Wheels '57 Chevy RoboZoo
Szintén BTommi autója, az eredetileg a RoboZoo 5-Packban megjelent Chevy Bel Air dragster. Még nem annyira abszurd autó, hogy ne fogadtam volna el, de már volt olyan gagyi és retek, hogy kapásból beletegyem személyes Redline soromba.




























A szétfúrás masszív sz*pás volt - az autót kézzel tartottam, s a fúró ferdén kapott bele. Így jókora krátert vájtam az alvázon, mire sikerült a szegecs fejét eltávolítani. Ráadásul a kasztni annyira össze volt gyógyulva az alvázzal, hogy fél órás (egyre kevésbé) türelmes játékkal lehetett csak különválasztani őket úgy, hogy ne törjenek le a műanyag sidepipe kipufogók és a lökhárítók se sérüljenek.
A kasztni alá a Hot Wheels AllStars Ferrari 458 Italiáról kellett kerekeket lopni - a többi tengely egyszerűen túl kurta volt a Bel Air széles alvázához.
A színösszeállítás a fent már ismertetett piros-fekete kombináció, míg a lökhárítók és a kipufogók ezüst színt, a motor szürke alapot és ezüst szelepfedeleket kapott, az irányjelzők a szokott arany fényezést, a lámpa pedig fehér pöttyöt kapott.












































Ez lenne az én kis Redline szériám - a hetvenes évek együgyű amerikai autóátalakításit megformázva, azok minden hibájával és varázsával (ne számítsuk ide a legendás Custom készítők munkáit, mint George Barris - alapvetően egy kispénzű, de nagyon autószerető városi fickót képzeltem el a járgányok mellé). Ráadásul ötletet adott a következő hármashoz is, aminek első tagja lassan összeáll. Éljenek az angol legendák! :)


2012. május 16., szerda

A legszebb Europák

A Lotus Europa bevallottan a kedvenc autóim közé tartozik. A maga parányi mérete, kicsit furán, bájosan együgyű vonalai és a meglepetésként felhördülő, 165 lovas, 1.6 literes Cosworth-tuningolta (gyengébb verzióiban 1.5 literes, 83 lóerős Renault) motor a hátsó tengely fölött - mindig mosolyra fakasztanak.
A minta: 1972 Lotus Europa Type 74 John Player Special
 A modellgyártókat sem hagyta hidegen az autó, így a Matchboxtól kezdve a Corgi, a Dinky, s még számtalan más cég is spiáterbe öntötte az évtizedek alatt. A legszebb darabokat - szigorúan személyes vélemény szerint - azonban japán barátaink formázták meg a Kyosho és a Tomica cégeknél. Kis Europa összehasonlító tesztemben az ő autóikat állítom egymással szembe.

1. Tomica Lotus Europa Special

A Japán Matchbox Európája 1977-ben kapott öntőszerszámot, s azóta kisebb nagyobb megszakításokkal gyártásban van. A meglévő példányom már a 2003-as formával, Kínában készült; 1/59-es méretével picit kisebb, mint a Matchbox modern-kori, 1/54-es Lotusa.
Tomica Lotus Europa Special 1/59

































Kialakítása némileg egyszerűbb a Mattel-féle autónál; a lámpák közül csak az első fényszórók kaptak tampózást (viszont azt tökéletesen kivitelezve), s hiányoznak az MB krómozott lökhárítói és tanksapkái, valamint jelzésértékű visszapillantói is.
A kerekek a Tomica szabvány regular szériájából valók - s bár a Matchbox központi anyás Cut Tri Spoke kerekei nagyon jól mutatnak, a japán járgány sem szégyenkezhet, kifejezetten életszerűek a regular kerekek a kis Lotuson. Nagy plusz, hogy a Special - mint ahogyan a legtöbb Tomica - nagyon finoman rugózik, miközben a Mattel verda - ahogyan a legtöbb MB - egyáltalán nem...
Az autó, az 1977-es kivitelhez hasonlóan aranyszínű alvázat (ez állítólag nagyon tud kopni, úgyhogy óvatosan tapizom csak a kicsikét) és fehér karosszériát kapott. Az aranybarna díszcsíkok szinte ékszerré varázsolják a kisautót, amivel legalábbis egálba hozza a gazdagabb kivitelű, de jóval egyszerűbben festett széria Matchboxhoz képest.
Matchbox Europa vs Tomica Europa















A motorházfedél nyitható műanyag lapka, noha nem ildomos túlzottan feszegetni. A hátsó ablak alatt, hunyorogva ki lehet venni a motor jelképének odatett krómszínű "izét". Nem vagyok biztos benne, hogy ezt a ficsört kellett volna erőltetni, bár megértem, miért nem a valószínűtlen formájú ajtókat tették nyithatóvá a mérnökök. Mindenesetre a Go!Go!Tomica blog szerzőjének tapasztalata szerint a műanyag hosszútávon nem strapabíró...
Klassz kis játékautó a Tomica Europa, minden hibájával együtt egy szeretetreméltó gyűjtői darab, amelyik felvette a Matchbox által dobott kesztyűt, már régesrég.

2. Tomica Limited Lotus Europa Special

A Limited sorozat a Tomica normál öntőformáival készített autóinak szebben kivitelezett, bőségesebb tampózással és saját kerekekkel ellátott verziója. Olyasmi, mint a Matchbox Lesney szériája, bár ennek csomagolása jóval egyszerűbb. Szabványos, de a normál sorozatétól különböző Limited doboz és plasztik védőburkolat különbözteti meg első blikkre az autócskát egyszerűbb változatától.
Tomica Limited Lotus Europa Special 1/59






























Második blikkre nehéz elhinni, hogy alapvetően a regular széria javított modelljéről van szó, annyira finoman kidolgozott a Limited verzió. A Matchbox Lesney meg sem közelíti a Tomica fullos kivitelét:
Krómhatású ablak -és lámpakeretek, küszöbök és lökhárítók, kilincsek, valamint tanksapkák vannak a kis japánon. Mellettük a motorházfedél lyuggatott szellőzőrácsot kapott, s természetesen minden világítótest , valamint a hátsó Lotus felírat is tamponnyomással lett kiemelve. Az autó a regularéhoz hasonló díszcsíkokat kapott, ám ezúttal az 1972-es John Player Special modell fekete-arany színkombinációjával.
Regular és Limited Tomica Lotus Europa











A kerekek is hűen követik a mintapéldányt, ráadásul valódi gumiköpenyt kaptak. A rugózása egy hangyányit keményebb az olcsó testvérénél, de ezzel is csak az élethűségre törekedtek.
Apróbb hibaként itt-ott (pl. a hátsó lökhárítónál) felfedezhetünk festési pontatlanságokat, de ezek hangyafülnyit sem számítanak...Hogy lehet-e ebben a méretarányban valami pontosabb?...

3. Kyosho Lotus Europa

Lehet bizony! 1/64-ben nincs jobb a Kyosho-nál, s ezt a parányi Europa is bizonyítja. Az autó a Tomica Limitedéhez hasonló JPS fekete-arany fényezést kapta, hasonlóan autentikus kerekekkel és díszítéssel.
Kyosho Lotus Europa 1/64
















A hasonlatosság itt véget is ér; a Kyosho tampózása hihetetlenül precíz, meg merem kockáztatni, hogy századmilliméterre pontosan van vezetve minden vonal, s mikroszkóppal a Lotus-emblémán valószínűleg Colin Chapman monogramja is kiolvasható lenne. Minden rendben van, ez az autó kapott parányi tükröket is, és bár nem nyitható a motorházfedél, az nem is hiányzik. Rugózása ugyan nincsen, viszont a felnik küllői hajszálpontos derékszöget zárnak be, míg a Tomicánál némi, töréssel kapcsolódnak. Igaz ez itt szándékos volt, lévén a Lotus felniken is van egy törés a hosszuk 40%-ánál, s a Tomica ezt a hatást adja vissza.
Tomica Limited és Kyosho: finom különbségek













A Kyosho autóján a főbb lámpák (első fényszórók és hátsó index/féklámpa páros) külön műanyag elemből vannak, ami külön dícséretes. A három közül ő áll legközelebb a tökéleteshez - viszont ez szubjektíven nézve hátránya is. A Tomicához képest steril az autó érzete, nem olyan kellemes, kézbe fogható és gurítható játék, mint inkább nagyító alatt csodálható műalkotás.

A három autó közül személyes kedvencem a Tomica Limited Lotus Európája. Ránézve és kézbefogva hasonló érzést ad, mint amikor az eredeti autó motorját beröffentették a Vasúttörténeti park hangárjában, két éve: hátborzongást és mosolyoghatnékot. Regular testvére és a Kyosho műremeke inkább a háttérbe kívánkoznak, miközben a Matchbox új és régi Európája, valamint Corgi vetélytársa - melyek szintén "garázsomban" pihennek - szinte már csak statisztaszerepet tölthetnek be.
A három Európa Japánból













S hogy a kis gépek még véletlenül se legyenek magányosak, még egy társsal bővült az Europa armada: az egykor szebb napokat látott, ütött-kopott sárga hongkongi Zylmex Europa nemsokára nagy-generálon (némi kromofágfürdőn, kerék -és festéscserén) esik át, hogy csatlakozzon testvéreihez.
Egy ragyogóan új, és egy elaggott Europa. Nemsokára újraépül a kis Zylmex.

2012. május 4., péntek

Finomított Hummer

A kisautók moddingolása - ej, de szép magyar szó ez - az egészen extrém, már-már valódi airbrush művészeket megszégyenítő alkotásokig terjedhet. Feltéve, persze, ha kellően elhivatott és tehetséges az alkotó. E sorok írója is lelkesen módosít és tesz - reményei szerint - jobbá megunt játékokat. Ez általában az autó újrafestését és a kerekek cseréjét jelenti. Van, amikor az utóbbi is elegendő, hogy látványosan megújuljon a modell karaktere.
Ez történt a Maisto 1/64 körüli méretarányú Hummer H2 SUV-jával is. Bár a kínai gyártó autói általában alulról súrolják a Matchbox színvonalát, időnként meglepően kellemes jószágok szoktak előkukucskálni a kék bliszterek / dobozok mélyéről. Ez a Hummer is ilyen volt; a karosszéria kifejezetten jól kidolgozott, noha a fekete műanyag ablakok miatt belsőtere nincsen, de ez, vagyis a sötétített üveg simán elhihető a közepes amcsi stricia... presztízs-SUV-től.

Enyhén gagyi felnikkel (Forrás)

















 Egyedül a hatalmas Dub felnik csúfítottak nagyot az autócskán, ezért már a vásárlás helyszínén felnidonor után néztem. A választás a Matchbox Coyote 500 fantázianevű autójára esett, amelynek szürke RingedGear felnijei méretben és stílusban is tökéletesen passzoltak a Hummerhoz. Az autók szétfúrása után gyors kerékcsere következett - hál'Istennek a Maisto felnik nem férnek a Matchbox kerekek helyére, így letettem a Dub-stíle Coyote átalakításról.

A donor és az új tulajdonos

















 A végeredmény? Nos, ezekkel a kerekekkel a Maisto immár elérte legalább a Matchbox színvonalát.

Mindjárt más















Olyannyira, hogy az autó gazdája immár Dolcsegabana póló helyett öltönyben is tankolhat...

















 És még a rendőrségnél sem kell félnie a váratlan igazoltatástól, miközben üzlettársával beszélget.