2012. szeptember 29., szombat

Dupla Hulk

Noha nem vagyok nagy híve az amerikai izomautóknak, nem hagynak teljesen hidegen a hatvanas-hetvenes évek fordulójának nagy teljesítményű biztosítós rémálmai. A Matchbox, s még inkább a Hot Wheels gyűjtők szerencsés helyzetben vannak, hiszen a Mattel évről évre bőséggel ontja magából a kategória képviselőit, a póniautóktól a nehézbombázókig. Személyes kedvenceim ebből a korszakból és kínálatból az AMC Javelin, a Dodge Challenger és annak konszernen belüli megfelelője, a Plymouth Barracuda, amely a maga Hulk-zöld fényezésével kifejezetten feltűnő jelenség. Ezt az autót mind a Matchbox, mind a Hot Wheels megformálta, s a legutóbbi börze sikeres beszerzése után végre egymás mellé állíthattam a két izomtesót.

A laposkúszó és a kiemelkedő













A két zöld óriás nem egészen azonos, ez már az első blikkre feltűnik - a Matchbox az 1970-es AAR / Hemi Cudát vette alapul, míg a Hot Wheels az egy évvel későbbi, dupla első lámpás Hemi Cuda alapján lett spiáterbe öntve.

1970 Plymouth AAR / Hemi Cuda (Forrás)

1971 Plymouth Hemi Cuda (Forrás)




































Matchbox 1970 Plymouth Hemi Cuda
A zöld-fekete járgány 2005-ben jelent meg a Streakers sorozatban, ami egyfajta Superfast utánérzés volt, klasszikus SF kerekekkel, hosszú bliszterben, dobozzal. Nem futott be túl nagy pályát a széria, de a gyűjtők valószínűleg sleeperként tekintenek rá - tehát olyan kisautóként, ami egyszer sokat fog érni. Magyarországon egy bontatlan Streakers autó ára már most 2000 Ft körül van, így ez a sejtés igazolódni látszik.Szerencsére a börzén sikerült egy bliszter nélkülit beszerválnom, így eredeti állapotú példányom továbbra is biztonságban érezheti magát.
Dobozán a Streakers Cuda (Forrás)


















 A karosszériája szépen kidolgozott, ezúttal feltűnő öntési hiba nélkül - igazi, jó értelemben vett Matchboxos stílusú masszívság érződik rajta, mégha kézbe fogva könnyűnek érződik is, részben a műanyag alváz miatt.
A tamponnyomás és festés kiváló minőségű; a lámpák elöl, oldalt és hátul is ki lettek festve, már-már prémiumkategóriás kisautó érzetét keltve - ezt csak parányit zavarja meg a hátsó lámpák pirosából a krómszínű műanyag lökhárítóra is jutó piros csík. A selyemfényű fekete díszcsíkok eszméleltlenül jól mutatnak - van egy kis különbség a jobb -és baloldali csíkok mérete és pozíciója közt, de ezen hamar túljut az ember, mikor eljut az ember szeme a narancssárga HEMI feliratokhoz, amelyek a Mattel termékektől szokatlanul pontosan vannak a helyükön. Azután közelebbről megnézve az is kiderül, hogy ezek matricák - tehát még mindig nem a tampózás a srácok erőssége...














































Első blikkre kicsit furcsán hatnak jókora Superfast kerekek a kocsi alatt, szokatlan hasmagasságot kölcsönözve az egyébként aszfalthoz simuló kupénak. Némi szoktatási idő után már nem olyan vészes a dolog, remekül visszaadja a hetvenes évek hangulatát, amit a zsírszegény mogyoróvajszínű belsőtér is tovább erősít.
A Matchbox Streakers 1970 Plymouth Hemi Cudája szívmelengető darab, igazi gyűjtenivaló játékautó. A széria mérsékelt sikere ugyanakkor jelzésértékű: a múltba révedés csak egy viszonylag szűk körnek (a régi MB-k rajongóinak) jön be, a nagy vásárlóerőt képviselő réteg (vagyis a gyerekek, akik szüleik kabátját rángatva mennek a mecsis polcokhoz) már nem vevők erre. Talán erre is reagált - alaposan mellélőve - az utóbbi évek fejfájdító fényezésű, rémgagyi retteneteivel a Mattel...


Hot Wheels 1971 Plymouth Hemi Cuda
Az amerikai izomautók világa mindig is a HW hazai pályájának számított, ahova a 'Cuda is tökéletesen beleillik. A cég az elvileg agresszívabb kiállású, dupla lámpás, vicsorgó maszkos verziót dobta be, a Matchbox hűvösen méregető arcú Cudájával szemben. De ez csak elvileg gaz, ugyanis a mindössze a motorházpúpot és az oldalfal hátsó felét érintő fekete csíkozás jóval visszafogottabb, a rikítózöld alapszín pedig inkább riasztó, mint tiszteletet parancsoló.
Szóval itt némi hátránnyal indul a HW, de nézzük meg közelebbről! A hűtőmaszk kialakítása igen szép, sikerült a rácsozatot kialakító betéteket a megfelelő pozíciókban illeszteni, így az egyébként elég könnyen elbaltázható ívelt, eltérő mélységű osztások tökéletesen kiadják a Cuda orrát. Őszintén gratulálok a cég szerszámtervező mérnökeinek és szerszámkészítőinek!



















































A tamponnyomást készítőknek viszont nem tudok gratulálni; elképesztően slendrián munkát végeztek az oldalsó helyzetjelzőkkel, melyek hiányosak és félrenyomottak. A krómszínű nyomások viszont jól sikerültek, az ajtó előtti díszítő keresztbordákon és a jócskán kihangsúlyozott kilincseken. Furcsa ez a különbség, csak arra tudok gyanakodni, hogy vagy a narancssárga festék nem tapadt meg jól a zöld fényezésen, vagy a szerszám nem volt megfelelően beállítva. Akárhogy is, blama... Ráadásul a zöld fényezés kicsit túl vastag az autón; az első szélvédő előtti szellőzők élei annyira határozatlannak tűntek, hogy először arra gyanakodtam, kopott szerszámmal lőtték az autót - csak közelebbről megvizsgálva tűnt fel, hogy a a másnapos Hulk hányadékát idéző szín az, amelyik ápol és eltakar...
A színével szemben tetszetős a fűtőszálak jelenléte a hátsó ablakon, illetve az alvázból kialakított dupla oválkipufogó, ami legalább olyan stílusosan néz ki, mint a Matchbox karosszériából kiálló, krómszínűre tampózott dudorai.
Az alap 5SP kerekek jól állnak a Cudának, bár én személy szerint 7SP készlettel jobban el tudtam volna képzelni a kisautót.














A két verdát egymás mellé téve, az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár autóként jobban tetszik a marcona '71-es Cuda, kisautóként mégis inkább a Matchbox '70-es verziója jött be. A különleges szériának köszönhető igényes részletmegoldások, mint a kiváló festés és tampózás, nagyot dobtak a járgányon. A hetvenes évek klasszikusait idéző kialakítás és ezek a kellemes részletek jobban hozzák az izomautó-feelinget, mint a kétezres évek második évtizedének költséghatékony Hot Wheelse. Akárhogy is, a két autó együtt korrekt választ mutat a modern játékautó gyártás "Hogyan?" és "Hogyan kellene?" kérdéseire.






6 megjegyzés:

  1. Bár híve vagyok az ültetésnek, sőt igazából minden megjelenő autónál azt nézem, hogy hogyan lehetne faragni a centiket ennél szerintem túlzó ez az ültetés. Ettől függetlenül megvan. Ráadásul a Hot Wheels AAR verziója valamint a kabrió és keménytetős '70-es verzió is. Na meg a MB is. Szóval a formát szeretem, de ez igazából nem az igazi. Kellene még valami plusz színt kapnia, ami kontrasztot ad a formának. Ki tudja jövőre mit hoznak ki belőle? Talán jól fog elsülni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kicsit besokallt a HW a Cudával, nekem is ez a benyomásom.
      Túl nagy munkát nem is kellene beléfeccölniük; tamponnyomás, normális szín és kerék, és máris jobban mutatna.
      Klassz csoportod van!

      Törlés
  2. Közvéleménykutatás: jelentkezzék, aki vágyik az M2 és a GL változat összeghasonlítására... :o)

    VálaszTörlés
  3. Remélem a HW '71-eséből kihoznak egy vérvörös színűt. Akkor megveszem. A Cage-féle Tolvajtempóban ő volt Shannon. :-)

    VálaszTörlés
  4. Nekem a HW jobban tetszik csak sehol nem találok ilyet. Pedig 2 is vennék belőle egyet megtartanék, egyet meg átalakítanék cabrionak és lefujnám sárgára.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.