A márciusi telet követő áprilisi nyár késő délutánján nem is lehet jobb szórakozás, mint kimenni egy erdei útra. Különösképpen, ha ezt két Alpine A110-essel teszi az ember fia.
A francia sportkocsi régi kedvencem, történetét már korábban megírtam másutt; a nemrég bemutatott autójuk újra reménnyel tölt el, hogy visszatérnek a működő gyártók közé.
Modellként először 2004 végén - vagy tán 2005 elején - találkoztam vele, amikor kedvesem karácsonyra / születésnapomra meglepett egy Bburago gyártmányú autóval. Ez a jókora kék verda azóta is a vitrinem egyik fő helyén díszeleg, s mellé idővel szépen felsorakoztak 1/43-as és 1/55-ös testvérei is.
Már egy ideje figyelem a francia OttOmobile csodás műgyanta Alpine sorát, ám eddig nem vett rá a lélek megvételére - a resin anyagot jobban szeretem a Spark 1/87-es apróságaiban és a HPI 1/43-as csodáiban, az 1/18-as méretarányt pedig jobbára instant get autókkal töltöttem fel. Szóval ott egy ideje volt az 1/18-as kívánságlistámon egy csúcskategóriás A110-es, de az igényt még nem elégítettem ki.
A sors ekkor sodorta elém Gábor kis sárgáját, amelytől jutányos áron igyekezett megszabadulni. Egy Maisto Alpine általában nem nagyon indítja be az ember fantáziáját - az enyémet viszont megmozgatta, több okból is:
1. Fentebb már ismertettem, szeretem az autót
2. A Bburago mellé kellett mégy egy hasonló árfekvésű modell
3. Már csak azért is, mert mind a Bubu, mind a Maisto a dicső May Cheong csoport birtokában van, így adódik az összehasonlítás: vajon mit vettek át a kínaiak az olaszoktól, s vajon mennyire sikeresen tették ezt?
Ezért pakoltam autóba a két modellt, s gurultam ki velük az erdőbe, hogy jó levegőn, józan fejjel és szép háttér előtt hasonlíthassam össze a két budget-kategóriás autót.
Bburago Renault Alpine A110
Mikor levettem talapzatáról a meglehetősen súlyos járgányt, bevallom, kicsit elszorult a szívem. "Made in Italy" - ez a felirat talán már sosem lesz olvasható egy Bburagon. Az én autóm az egyik utolsó, Európában gyártott modelljük volt, egy korszak lezárása. Bár Csabi kolléga az olaszok nagy szerelmese, de ettől én is nagyobb tisztelettel forgattam körbe az Alpine-t.
Megkapó részletek jellemzik első blikkra, mint a lökhárító gumibabáit jelképező fekete műanyagok, a karosszéria részletes kialakítása, a kifejezetten élethű műanyag lámpák, a szépen kidolgozott kerekek és a rajtuk feszülő gumik. Még a jellegzetesen francia negatív elsőkerék-dőlésszöget is tökéletesen eltalálták az olaszok!
Olyan apróságokkal feldobva, mint a nem teljesen lehúzott ablakok, a bukócsövezés, az úgysem használt anyósülés előtti tűzoltókészülék, a biztonsági övek, vagy a padló szőnyegtextúrájú műanyagja. A műszerfal hihetetlenül precíz és élethű, el sem tudom képzelni, miként ragasztották fel oda a matricákat. Egyszerű, de lenyűgöző - ettől igazán Bburago a Bburago.
Meg persze az olaszosan elbaltázott részletektől is, mint a szinte ad-hoc felragasztott, durungforma kilincsek és váltókar, a szép formájú, de kevéssé illeszkedő lámpabúrák, vagy az elcsúszottpina Renault-matrica az orrán.
De ki törődik ilyenekkel, mikor a matricák, mégha nem is tizedmilliméter pontossággal, de közel tíz év után is stabilan a helyükön vannak, pontosan olyan részletességgel kidolgozva, ahogy az kell?
Az orrát felnyitva egy tökéletesen csereszabatos pótkereket látunk - komolyan, majdnem kedvem támadt kivenni és rápróbálni a tengelyre -, a benzintank kupakja inkább primitív, mint szép, de a motorszám matricák a maguk parányiságában is fantasztikusak. Olyan érzésem volt, hogy nagyító alatt el tudnám olvasni az autó adatait rajtuk! És az a földkábel! Fantasztikus!
Hátul a motortér jóval egyszerűbb, de a krómszínű műanyagból egybeöntött motor - olajteknő - váltó egység kifejezetten részletes, a gyújtáskábelek franciás káoszban tekeregnek. Ma már gagyi ez a szint, de némi részletezéssel, fotomaratott kiegészítőkkel közel új állapotba lehetne hozni az autót.
Maisto Alpine A110
Az autót megfogva egyértelművé vált, hogy a Maisto legfeljebb a Bburago tapasztalatait és tervdokumentációját használhatta fel saját verziójának elkészítésekor, de a szerszámokat nem. A Thaiföldön gyártott kínai ugyanis kisebb az olasz féltestvérnél; a Bburago Alpine-ja ugyanis a valóságban a standard dobozmérethez igazodva 1/16-os, míg a Maisto 1/18-as.
Rögtön látszik, mennyivel elnagyoltabb modell ez; a lámpák élettelenül homályosak, a formák karikatúraszerűek, a Bburagón szépen kivitelezett hátsó kopoltyú díszlécek itt leginkább krómozott békatalpra emlékeztetnek, az ablaktörlőknek eszükben sincs az ablakra tapadni. Mégsem mondhatom rá, hogy teljesen rossz autó. A maguk módján igyekeztek előrelépni a kínai dizájnerek; például az orr törésvonala és a derékvonal krómfestése jól kiemeli az Alpine eredeti karakterét. Ezt a trükköt - a részletek kifestését - a belsőtérben is folytatták, a kormánykerék és a műszerfal elemei kaptak plusz festést. A nyílások egy leheletnyivel jobban illeszkednek az olaszénál; az orrban vele szemben kiválóan megcsinálták a benzinsapkát, igaz itt a kereket már nem lehetne újból felhasználni. Nem is akarnánk; a Maisto kerekek nem adják vissza az eredeti karakterét, jelentősen lebutítottak a Bburagóhoz képest.
A matricák egy fokkal finomabbak a nagyobb testvéréhez képest, de a műszerfal órái kevéssé hihetőek. A kilincsek viszont itt formásak és precízen a helyükön vannak; Giovanni mesterrel ellentétben Pakpao gyári munkás valószínűleg nem egy kellemes toszkánai bortól elpilledve ragasztotta fel őket.
A motor kifejezetten üdítő látvány; a blokk acélszürkéje mellett a leömlők feketéje nagyon jól mutat; a vezetékezés öntési engusznak ható műanyagja viszont újabb visszalépés az olasz autóhoz képest. Akárcsak az összeszerelés minősége; a szelepfedél félrecsapott sapkaként fityeg a blokkon...
Az erdei ösvényen megrendezett gyorsasági szépségverseny egyértelmű győztese a Bburago Alpine A110-es. Kicsit bumfordi, itt-ott elég vicces megoldásokkal - de szeretni való részletekkel, lélekkel megáldott autó. Egy korszak záróköve.
A Maisto mellette technológiai fejlődést és kidolgozottságbéli visszafejlődést mutat. Ez győzte le az európai modellgyártást: a költséghatékonyság a tömegtermelésben a legnagyobb úr. Sajnos az olcsóság magával vitte az autó szellemét is.
Most pedig Otto-ra várva figyelem: vajon mikor hozzák ki a következő Alpine-csodájukat?
A francia sportkocsi régi kedvencem, történetét már korábban megírtam másutt; a nemrég bemutatott autójuk újra reménnyel tölt el, hogy visszatérnek a működő gyártók közé.
Modellként először 2004 végén - vagy tán 2005 elején - találkoztam vele, amikor kedvesem karácsonyra / születésnapomra meglepett egy Bburago gyártmányú autóval. Ez a jókora kék verda azóta is a vitrinem egyik fő helyén díszeleg, s mellé idővel szépen felsorakoztak 1/43-as és 1/55-ös testvérei is.
Már egy ideje figyelem a francia OttOmobile csodás műgyanta Alpine sorát, ám eddig nem vett rá a lélek megvételére - a resin anyagot jobban szeretem a Spark 1/87-es apróságaiban és a HPI 1/43-as csodáiban, az 1/18-as méretarányt pedig jobbára instant get autókkal töltöttem fel. Szóval ott egy ideje volt az 1/18-as kívánságlistámon egy csúcskategóriás A110-es, de az igényt még nem elégítettem ki.
A sors ekkor sodorta elém Gábor kis sárgáját, amelytől jutányos áron igyekezett megszabadulni. Egy Maisto Alpine általában nem nagyon indítja be az ember fantáziáját - az enyémet viszont megmozgatta, több okból is:
1. Fentebb már ismertettem, szeretem az autót
2. A Bburago mellé kellett mégy egy hasonló árfekvésű modell
3. Már csak azért is, mert mind a Bubu, mind a Maisto a dicső May Cheong csoport birtokában van, így adódik az összehasonlítás: vajon mit vettek át a kínaiak az olaszoktól, s vajon mennyire sikeresen tették ezt?
Ezért pakoltam autóba a két modellt, s gurultam ki velük az erdőbe, hogy jó levegőn, józan fejjel és szép háttér előtt hasonlíthassam össze a két budget-kategóriás autót.
Bburago Renault Alpine A110
Mikor levettem talapzatáról a meglehetősen súlyos járgányt, bevallom, kicsit elszorult a szívem. "Made in Italy" - ez a felirat talán már sosem lesz olvasható egy Bburagon. Az én autóm az egyik utolsó, Európában gyártott modelljük volt, egy korszak lezárása. Bár Csabi kolléga az olaszok nagy szerelmese, de ettől én is nagyobb tisztelettel forgattam körbe az Alpine-t.
Megkapó részletek jellemzik első blikkra, mint a lökhárító gumibabáit jelképező fekete műanyagok, a karosszéria részletes kialakítása, a kifejezetten élethű műanyag lámpák, a szépen kidolgozott kerekek és a rajtuk feszülő gumik. Még a jellegzetesen francia negatív elsőkerék-dőlésszöget is tökéletesen eltalálták az olaszok!
Olyan apróságokkal feldobva, mint a nem teljesen lehúzott ablakok, a bukócsövezés, az úgysem használt anyósülés előtti tűzoltókészülék, a biztonsági övek, vagy a padló szőnyegtextúrájú műanyagja. A műszerfal hihetetlenül precíz és élethű, el sem tudom képzelni, miként ragasztották fel oda a matricákat. Egyszerű, de lenyűgöző - ettől igazán Bburago a Bburago.
Meg persze az olaszosan elbaltázott részletektől is, mint a szinte ad-hoc felragasztott, durungforma kilincsek és váltókar, a szép formájú, de kevéssé illeszkedő lámpabúrák, vagy az elcsúszott
De ki törődik ilyenekkel, mikor a matricák, mégha nem is tizedmilliméter pontossággal, de közel tíz év után is stabilan a helyükön vannak, pontosan olyan részletességgel kidolgozva, ahogy az kell?
Az orrát felnyitva egy tökéletesen csereszabatos pótkereket látunk - komolyan, majdnem kedvem támadt kivenni és rápróbálni a tengelyre -, a benzintank kupakja inkább primitív, mint szép, de a motorszám matricák a maguk parányiságában is fantasztikusak. Olyan érzésem volt, hogy nagyító alatt el tudnám olvasni az autó adatait rajtuk! És az a földkábel! Fantasztikus!
Hátul a motortér jóval egyszerűbb, de a krómszínű műanyagból egybeöntött motor - olajteknő - váltó egység kifejezetten részletes, a gyújtáskábelek franciás káoszban tekeregnek. Ma már gagyi ez a szint, de némi részletezéssel, fotomaratott kiegészítőkkel közel új állapotba lehetne hozni az autót.
Maisto Alpine A110
Az autót megfogva egyértelművé vált, hogy a Maisto legfeljebb a Bburago tapasztalatait és tervdokumentációját használhatta fel saját verziójának elkészítésekor, de a szerszámokat nem. A Thaiföldön gyártott kínai ugyanis kisebb az olasz féltestvérnél; a Bburago Alpine-ja ugyanis a valóságban a standard dobozmérethez igazodva 1/16-os, míg a Maisto 1/18-as.
Rögtön látszik, mennyivel elnagyoltabb modell ez; a lámpák élettelenül homályosak, a formák karikatúraszerűek, a Bburagón szépen kivitelezett hátsó kopoltyú díszlécek itt leginkább krómozott békatalpra emlékeztetnek, az ablaktörlőknek eszükben sincs az ablakra tapadni. Mégsem mondhatom rá, hogy teljesen rossz autó. A maguk módján igyekeztek előrelépni a kínai dizájnerek; például az orr törésvonala és a derékvonal krómfestése jól kiemeli az Alpine eredeti karakterét. Ezt a trükköt - a részletek kifestését - a belsőtérben is folytatták, a kormánykerék és a műszerfal elemei kaptak plusz festést. A nyílások egy leheletnyivel jobban illeszkednek az olaszénál; az orrban vele szemben kiválóan megcsinálták a benzinsapkát, igaz itt a kereket már nem lehetne újból felhasználni. Nem is akarnánk; a Maisto kerekek nem adják vissza az eredeti karakterét, jelentősen lebutítottak a Bburagóhoz képest.
A matricák egy fokkal finomabbak a nagyobb testvéréhez képest, de a műszerfal órái kevéssé hihetőek. A kilincsek viszont itt formásak és precízen a helyükön vannak; Giovanni mesterrel ellentétben Pakpao gyári munkás valószínűleg nem egy kellemes toszkánai bortól elpilledve ragasztotta fel őket.
A motor kifejezetten üdítő látvány; a blokk acélszürkéje mellett a leömlők feketéje nagyon jól mutat; a vezetékezés öntési engusznak ható műanyagja viszont újabb visszalépés az olasz autóhoz képest. Akárcsak az összeszerelés minősége; a szelepfedél félrecsapott sapkaként fityeg a blokkon...
Az erdei ösvényen megrendezett gyorsasági szépségverseny egyértelmű győztese a Bburago Alpine A110-es. Kicsit bumfordi, itt-ott elég vicces megoldásokkal - de szeretni való részletekkel, lélekkel megáldott autó. Egy korszak záróköve.
A Maisto mellette technológiai fejlődést és kidolgozottságbéli visszafejlődést mutat. Ez győzte le az európai modellgyártást: a költséghatékonyság a tömegtermelésben a legnagyobb úr. Sajnos az olcsóság magával vitte az autó szellemét is.
Most pedig Otto-ra várva figyelem: vajon mikor hozzák ki a következő Alpine-csodájukat?
Nagyon jók ezek a képek, nem kell sokat hunyorítanom, hogy igazi autóknak tűnjenek, grat!
VálaszTörlésKöszönöm, magam sem értem, hogyan sikerültek így :)
TörlésKedvenc autóm. Na jó, az egyik kedvencem. Az igaziban annyi kis finomság van elrejtve, hogy a kisautó gyártóknak igazán könnyű hibázni itt-ott ha nem figyelnek.A kék az különösen szép. Én anno egy Tamiyát raktam össze, de az sem hibamentes.
VálaszTörlésA Tamiya minőségét és az építéseid ismerve nagyon nagy hibák nem lehettek ott! :)
Törlésa maisto modell az egy a108-as még bburago a110-es
VálaszTörlésNem.
TörlésA Maisto pontosan Alpine Renault 1600 S-ként szerepel.
Az A108-ast 845 köbcentistől egyliteres lökettérfogatig terjedő motorokkal szerelték.