2013. szeptember 29., vasárnap

Fekete szépség: Welly Audi R8

Az 1/24-es méretarány meglehetősen perifériára szorult a modellgyűjtők közt. Míg a háromincsesek, az 1/43-asok és az 1/18-asok gyűjtői látványosan képviseltetik magukat a szcénában, addig ez a fura kategória csak hébe-hóba bukkan fel.
A méretarány persze jelen van az autó-makettépítők közt, akikre valami furcsa, mocsárból előbújt félszerzetként tekint a gyűjtők jelentős része, s akiknél ez az alapvető kategória. A modellek közt azonban inkább csak játékok, mint valódi, gyűjtői autók az 1/24-esek. A Maisto, vagy a Jada autóihoz legalábbis kell némi jóindulat, vagy az autó iránti rajongás, hogy modellnek lássuk őket.

















Legutóbbi beszerzésem is a játék / modell határsávban mozog; ára és néhány részlete még inkább homokozóbanditának predesztinálja. A kialakítása és a gyűjtőre - jelen esetben rám - gyakorolt hatása viszont már a polcokra helyezendő darabbá teszi a Welly Audi R8-asát.

A Welly érdekes gyártó; néhány éve kezdi levetkezni a "Kínai gagyi" arculatot és kezd felnőni a gyűjtendő autókhoz. A fordulat számomra 2011 / 2012 fordulóján következett be, amikor megteltek a nagyáruházak hordószerű tartói a cég 1/64-eseivel. Olyan háromincsesekkel, melyek már bőven Matchbox pusztító minőséggel kínálták magukat bliszerükből.

















A mostani cikk alanya is úgy lógott ki a Maistók közül, mint a Neuhaus praliné a Milka csokik sorából. A látványos neonzöld / ezüst dobozú Nex széria a nevén kívül azonban másban nem tér el a jóval borongósabb sötétkék csomagolású Wellyktől.

A Welly Nex széria doboza -a saját példányról még nem tudtam értékelhető képet lőni (Forrás)












A mattfekete szín és a karbontextúra már önmagában megkapó. Még jobban esik a sötét felnik alatti hűtött féktárcsa, aminek jelenléte már nem ennyire egyértelmű ebben a kategóriában.

A lámpák jól illeszkednek elől és hátul - legalábbis, amíg nem megyünk 30 centiméternél közelebb a kisautóhoz. Onnan már látszanak a hézagok és a kisebb illesztési pontatlanságok. Viszont az első fényszórók LED-sora nagyon látványos!




Különösen tetszetős az egyébként egyszerű ajtózsanérok diszkrét, szinte láthatatlan megoldása. Az illesztési hézagok is jobbak a vételártól elvárhatónak; viszont az már most érezhető, hogy míg a vezető oldali ajtó szorosan illeszkedik - nehezebben nyitható -, addig az utasoldali nemsokára már lógni, vagyis kottyanni fog a helyén. A motorháztető viszont valószínűtlenül szépen illeszkedik, talán az autó legvonzóbb része.



































Alatta egy nagyon szépen kivitelezett motortér lapul; kidolgozottsága vetekszik az előző anyagban bemutatott Anson BMW-ével.

A belsőtér újabb pozitívum; a műszerfal kialakítása, részletezése példaértékű, a matricák / festések (órák, krómkeret, GPS) igen élethűek. Akárcsak az ülések, melyek formája szinte vonzotta a bőrt kereső érintést.
Mindezek mellett furán hat, hogy a pedálok csak jelképes formát kaptak.

















Ez a kettősség jellemző az autóra: látszik a törekvés, hogy megfeleljen a gyűjtők magasabb igényeinek, de néhány ponton a költségvetés megakadályozta a valódi áttörést.

Számomra a legfájóbb hiány az első kerekek kormányozhatósága volt; így az Audi legfeljebb sínautóként szolgálhat.

















A konklúzió: jó úton halad a Welly, hogy a neves modellautó gyártók közé kerüljön; Matchbox kategóriájú kisautói már utolérték, sőt, esetenként le is hagyták a példaképet. 1/18-ban a GTA szériája már a Minichampsszel versenyzik, az 1/24-es méretarányt pedig a Nex-sor támadja meg. Azt hiszem a Welly nevét érdemes felvésnünk a kívánságlistánkra.

1 megjegyzés:

  1. Szèp ez az Audi... sok jó modellel rendelkezik a Welly. Itthon is lapul jópár szèpsèg ebben a mèretben :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.