2013. június 29., szombat

Egy autó története

A mostani bejegyzés ötletét wmormo Corgi Ford Consuljáról szóló írása adta a Matchboxmemorieson. A cikkhez hozzászólók mindegyike megegyezett abban, hogy a kisautó története fontos részét képezi a modellgyűjtésnek.
Magam is hasonlóan gondolom ezt; néhány autóm inkább a hozzám kerülésének története miatt fontos, mint valós anyagi értéke miatt. Ez utóbbi nézőpontot - vagyis az autó forintosított értékének lobogtatását -, amely széles körben jellemzővé vált, sosem tettem magamévá hál'Istennek.

Corgi 151a Lotus Mark 11 Le Mans csúcsformájában (Forrás)
Ami hozzám került, már nem az anyagi érték kategóriája































Gyűjteményem egyik "mesélő" autója, a kis kopottas Corgi Lotus Mark 11 Le Mans; jelen állapotában, hiányzó szélvédővel és sofőr figura nélkül az 1-2 dolláros felújítandó kategóriás vackok közt található az Ebayen. Csakhogy az én autóm nem az Ebayről származik, noha Nagy-Britanniából került hozzám.

Tavaly kaptam e-mailt az angolos visszafogottsággal író Davidtől, aki a Modelfreaksen már többször megénekelt Lancia Beta-imádatom melléktermékeként a Diecast Lovers-re került kis Majorette Betám hatására keresett meg. David ugyanis egy Betát újít fel és a megfelelő festés és matricázás érdekében kért néhány képet a kisautóról. Természetesen küldtem neki tucatnyi képet, és a Beta Montecarlo versenyverziójának interneten fellelhető képeiről is egy csokorra valót. Megköszönte, s abban maradtunk, hogyha elkészül az autója, dob néhány képet róla.
Ezután több hónapos csend következett, azután idén tavasszal újra jelentkezett; néhány képet mellékelt egy kis Corgiról, melyet egy barátja házfelújítása során találtak. Ez volt a kis kék Lotus, "as found"-ahogy a jól nevelt francia mondja. Megkérdezte, érdekel-e, cserébe a neki tett szívességért? Vagyis a néhány átküldött képért. Naná, hogy érdekelt!

Ahogyan előkerült






















Sajnálkozva jegyezte meg, hogy mire odaért, már vagy negyven kisautó ment a kukába, mivel barátja ezeket az édesapja értéktelen játékainak tartotta... Így lett a kék Lotus egy régi gyermekjáték gyűjtemény egyetlen menekült darabja, míg David egy régi elektroncsöves rádiót mentett meg az enyészettől.

















































Hiányos, kopott, mit sem érő autó. Mégis szép.

















Az Angliában kidobásra ítélt kisautó, amely a Corgi legszebb időszakából, a hatvanas évekből (egészen pontosan 1961 és 1965 közt készült a 151 / 151a jelzésű kisautók sora) származik, végül a vitrinembe került, néhány Corgi Marcos, valamint Politoys, Mercury és Western Models társa közé.

Új helyén, jó társaságban a kis Corgi

2013. június 7., péntek

Pekingi kecske - Beijing BJ212

Kretén autós bevásárlásaim ismertek kis körünk tagjai közt. Most azonban az Európában szinte senki által nem keresett kisautók közt is különlegesnek számító kincset találtam - talán a Go!Go! Tomica Facebook oldalán, amely a távol-keleti kisautógyűjtők egyik szentélyévé nőtte ki magát mára. Mostanra azonban nem lelem a bejegyzést, ha megveszekedek sem...
Akárhogy is, egy egzotikus autó érkezett nemrégiben, a modellgyűjtők egy meglehetősen homályos területéről, amely terület azonban az utóbbi években látványos expanzióba kezdett mind a rajongók, mind a gyártók oldaláról. Ez a terület Kína, és az ő autógyártása.

Az oroszországban Kecskének becézett UAZ 469-as a legtöbb modellgyűjtő számára ismerős lehet. Valószínűleg legtöbbünknek van / fogott már kezébe / akart venni a klasszikus szovjet Агат-М gyár nehéz vasaiból, vagy éppen a Delprado kisebb súlyú, ám hozzá képest kifejezetten jól kidolgozott Retróautós sorából.
Az már kevéssé ismert, hogy a 469-es gyártása nem a Szovjetúnióban, hanem Kínában indult be a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, a Beijing (vagyis Peking) autógyár sorain. Hogy hogyan kerültek az orosz Bakkecske tervei az akkoriban nem olyan baráti országba - nos arról halovány dunsztom sincs. Azonban tény, hogy a Beijing BJ 212 névre keresztelt katonai terepjáró korábban rendszerbe került Ázsiában, mint az UAZ-nál.

Nihao Tovaris! Hogy ityeg?

















A lassan (újra)éledő kínai nemzeti büszkeség jegyében természetesen megjelent az autó a hazai modellgyártók kínálatában is a legnagyobbaktól a kisebb méretarányokig számos verzióban. Nem hagyhatta ki ezt a ziccert a számomra kiolvashatatlan pinyin írásjelekkel meghatározott gyártó sem, aki kegyesen a Carfansclub weboldalát latin betűkkel elérhetővé tette a dobozán. Innen a Google-fordító segedelmével kiderült, hogy a Guanghzhou Dongxiao Klasszikus Hazai Könnyűfém Autómodellek sorozatába tartozik. 

Az 1/60-as méretarányú autó az eladója - és Ferkó barátom szerint is Tomica stílusú. Számomra ebből nem sok jött át; a doboza arányaiban ugyan a japán gyártóét idézi, de nagyobb annál, s a minősége is jóval gyengébb. A dizájn annyiban Tomicás, hogy a főszerepet itt is a megformált autó és mellette a céglogó játssza.

Carfansclub Beijing BJ212 doboza - a zöld katonai verzióra még pályázom



















A puha papíros dobozból a kínai rendőrség kék-fehérjét magán viselő autót kivéve azonban Japánból hamar a hetvenes-nyolcvanas évek k-európai szocializmusába csöppenünk, ahol a gyermekek kisautók iránti növekvő igényét a legújabb ötéves terv direktívái szerint igyekezett kielégíteni a bázakuruttyi Vörös Hajnal Mezőgazdasági Termelőszövetkezet második fröccsöntő üzemága - az első üzletág a falu Zokogó Majom kocsmája volt, a dolgozó nép javulására.


















Egyszerű mint a faék - a festés és tampózás hibái feltűnőek, de nem vészesek

















Szóval eléggé baltával faragott a kis spiáter, s emiatt roppant bájos is a maga módján. A kialakítása nagyon rendben van, látszik, hogy modern technológiával készült a kisautó szerszámozása; a Beijing jellemzői kiválóan láthatóak, az élek és a karosszéria bordái határozottak. Némi gikszert a szélvédőnél látok, ami deformáltnak tűnik. Sérülés híján ez gyártási sajátosság lehet, valószínűleg az öntőszerszámban nem tudták másként megoldani a forma nyitását, mint egy kis "hajlítással". Egye kavics, nem rovom fel nekik. Mint ahogyan nem rovom fel a szélvédő hiányát sem - ugyanis műanyagot a kisautón csak a kerekeknél látni. Nemcsak a karosszéria, de az alvázzal együtt elkészített belsőtér, beleértve a bukókeretet, a meglepően szép formájú üléseket, a pizzaforma kormányt, de még a csomagtérbe dobott bólyákat is.


















































A kerekek kivételével minden fémből készült

















A terepgumikba szerelt kerekek a 8-dot Matchbox kerék teherautó verziójára hajaznak, feketére fújva kifejezetten jól mutatnak. Némi mozgástere is van a keréknek, de arra nem mernék megesküdni, hogy valóban rugózik-e, vagy csak a tengelyt görbítem lelkesen. Nem is próbálgatom túl sokat.

A karosszéria megvalósítását tehát 8/10-re osztályoznám, amit a tamponnyomásról már nem mondhatunk el. Az első lámpák ezüst, a hátsó lámpák piros plecsnit kaptak, amelyeket hotwheelses pontossággal pozicionáltak. A festésével túl nagy gond egyébként nincs, bár a kék sáv nem mindenhol fed tökéletesen.

















Az UAZ mellett valósággal kifinomultnak hat a kis Beijing

















Konklúzió: Messze van még a Tomica színvonaltól a Pekingi kecske, igaz látszik az igyekezet a japán minőség elérésében. A kis Beijing minden bájos furcsaságával együtt felkerült orosz féltestvérei közé a polcra. S az olvasók biztosra vehetik, hogy nem ő lesz az egyetlen kínai domestic kisautó a Modelfreaks lapján - a következő bemutató egy jóval impozánsabb példánnyal fog jelentkezni a vörös sárkányok fészkéből.