2014. január 29., szerda

Fagyos egy 32-es

Úgy tűnik, mindig télen megyek 1/32-es modellautókat fotózni. Legutóbb a Bburago BMW 2002-je került lencsevégre, most pedig a Street Classics sorozat másik nagyágyúját, a Ford Capri RS2600-at vittem ki az idei év első hóesésébe. Ez az autó az első valódi Capri szériának - melyet 1969 és 1974 közt gyártottak - versenyzésre szánt, 2,6 literes, 150 lóerős V6-os verzióját formázta meg, ami a kedvenceim egyike.



A minta: Ford Capri RS2600 (Forrás)

A Capri érdekes állatfajta; ugyebár gyakorlatilag nem más, mint a jenki póniautó, a Mustang európai féltestvére, egy Taunus / Cortina alapokon sport(os) kupé. Szóval egy amerikai (ottani mércével mérve) kisautó európai kistestvéreként, annyira hihető mint Danny deVito, Schwarzenegger ikreként a filmből. Nem véletlen, hogy bár tényleg kedvelem ezt az autót, igazán komolyan venni sosem tudtam. 

Tesók? Persze :) (Forrás)
Hasonlóan fura méretarány az 1/32; periférikus méret ez a modellautók palettáján, még az 1/24-esnél is jobban. Leginkább bóvli játékautók készülnek ilyen kicsinyítéssel, s ezalól sajnos a Bburago sem akart túlágosan kibújni: a BMW 2002-esük elég gyenge darab, s mostani Caprijuk sem fogja fényesre csiszolni a Street Classics sor renoméját. 

Bburago Street Classics Ford Capri RS2600 (Forrás)


Első pillantásra mégsem írtam le ezt a Caprit annyira, mint a BMW-t. Az arányai rendben voltak, s a részletei sem tükröztek olyan fokú tervezési és kivitelezési igénytelenséget, mint a meglehetősen elnagyolt bajor kollégának. Inkább valamiféle ódon aura lengi körül a festett lámpáival, karos ajtajaival, csavarozott és nem szegecselt alvázával. 

Vérforraló a piros és fekete kombinációja


Persze a lámpák tamponnyomása kicsit elcsúszott, akárcsak a szemfesték egy ledér kölni pillangónál az este ötödik kliensénél, s a szép ívű hátsó oldalablak is furán van a helyén, mintha a gyorsan kapta volna magára az a pillangó a melltartóját a strici testipari szakmenedzser látogatása előtt.

Elcsúszott szemfesték, félrecsúszott pánt - ez nem úrihölgy

De valóban eddig tartanak a negatívumok; a kicsit bumszli visszapillantó tükör már csak kismértékben zavaró, a furcsán ferdén elhelyezett feliratokat és matricákat pedig inkább az autó anakronisztikus stílusának írom fel.

Megkapó viszont a vörös alapszínt feldobó mattfekete motorháztető, és a ráfestett ablaktörlők - más kérdés, hogy ezek csak az ablaktörlők karjai, míg a lapátokat mintha elvitte volna a kínai, költséghatékonyságot felügyelő supervisor. Vagy a cica.Érdekes, hogy míg elöl a lámpákat csupán tamponnyomások jelképezik, hátul már valódi, igaz csak egyszínű, sötétvörös műanyagok teljesítenek szolgálatot. Ki érti ezt?

Bár nem nagyon látszik, de valódi hűtőrács van kialakítva. Ez pozitívum!

Menők a kerekek, melyeknek formája - ahogyan Csabi kollégával megvitattuk - emlékeztet a Fiat Abarthokéra. Persze ez nem egyedi dolog, elég csak ha összenézzük a Skyline-okon dicsőségre jutott Watanabe felniket a Ford Escorton és a Miniken előszeretettel alkalmazott Minilite kerekekkel. Akárhogy is, ezt a részletet jól eltalálták. 
Hasonlóan tetszetős részlet a hátsó lámpák közti tér mattfekete festése - erről a klasszikus Fairlady Z/ 240 Z színösszeállítás ugrik be, ami nagy kedvencem.

A belsőtér sem nagyon látszódik. Nem is kár ezért. De az az oldalablak :(


A belső tér puritán, a fekete műanyagból nem sok részlet látszik; ami viszont látszik, az az ajtók viszonylag nagy illesztési hézaga és lógási hajlamossága.

Közös kép egy 1/32-es testvérrel...


Ha nem is olyan élesen, mint a BMW 2002 esetében, de a Bburago Ford Capriján is érződik a low budget gyártás: jó alapötlet mellett véghezvitt közepes tervezés és összecsapott kivitelezés sajnos megfosztja az autót a legendává válástól. 
Mindemellett azért reméljük az egykori olasz gyár lassan visszatér ahhoz, amihez a legjobban értett: a költséghatékony gyártást okos ötletekkel kivitelező szép modellekhez, a nagyobb méretarányokban.

ARII Nissan Skyline KPGC10 GT-R makett és Bburago Ford Capri modell

2014. január 19., vasárnap

Bburago Gyermek Mentőorvosi kocsi


Ritka öröm, amikor az ember magyar tematikájú kisautóval találkozik az áruházak polcain, bár sajnos gyakran nem is különösebben jó minőségű modellek jelennek meg ilyen formában.
A Bburago rendőrségi Ford Focus kombija régi ismerős, a mai napig rogyásig vannak töltve vele a játékosztályok polcai - azt hiszem kicsit elszámították magukat az illetékesek az eladható darabszámot illetően. A bemutató után néhány évvel most újabb variáció jelent meg a témára, ezúttal a Magyar Gyermekmentő Alapítvány mentőorvosi autójának tamponnyomása került fel a már jól ismert kasztnira.


A megformázott győri Gyermekmentő és annak személyzete (Forrás)

A valószínűleg karitatív céllal kiadott kisautó első pillantásra meglepően hűen adja vissza a megformázott, MA-03-03 rendszámú eredetit, amely Győrben van szolgálatban - sajnos azonban egy-két lépés távolság kifejezetten jól áll neki.

Maga a Ford Focus alapmodell, bár nem a Bburago legjobban sikerült darabja - a lámpák illesztése, és a bugyuta kerekek és a nyolcvanas évek kínai gagyijait idéző bepattintható alváz sokat rontanak az összképen - elfogadható kompromisszum.

A magyar Bburagók együtt

A tamponnyomás pozicionálása viszont még a Hot Wheels mérnökeinek rémálmait is alulmúlja; milliméteres elcsúszások és lyukak láthatók, különösen a mentő rózsaszín csíkjánál, melynek anyagának fedő képessége és a Focus karosszériájának íve helyenként kiütötte egymást, s a fehér alapszín rondán előbújt.

A feliratok és az alapítvány emblémája viszont szépen kivitelezett.




Ugyanez a kettősség a dobozon is érezhető: a rendőrautó csomagolásából még hiányzó, az autót pozicionáló kerék kivágásokat a Gyermekmentő csomagolása megkapta, így a Focus nem gurul előre-hátra. Viszont a "Gyermek Mentőorvosi Kocsi" felirat kicsit sántít, hacsak nem a kisautó játék mivoltát szerették volna vele kihangsúlyozni.


A feliratok és emblémák szépek, a tamponnyomás kritikán aluli

Persze ezeket a kritikákat inkább mint megfontolandó javaslatot teszem meg, a jövőbeli projektekhez. Lehet, hogy az autó darabára 10 - 50 Ft-al több lett volna, ha a tamponnyomást és a doboz dizájnját igényesebben kivitelezik, viszont nem keltené elsietett félmegoldás látszatát. Megéri ennyivel többet belefektetni, mert a dolog jelentősége megérdemli, s a vevők nem emiatt az összeg miatt fogják visszatenni; a kevéssé igényes megvalósítás miatt hamarabb.
Nemes kezdeményezés a Bburago kisautója, amely felhívja a gyerkőcöknek játékot cásárló anyukák és apukák figyelmét egy olyan kezdeményezésre, amely valóban fontos és értékes dolgot végez. Ha csak annyi eredményt ér el ez a játékautó, hogy az általa felkeltett figyelem révén megnövekedő adományokból újabb gyermekmentőket állíthatnak szolgálatba az országban, már megérte kiadni.


2014. január 6., hétfő

Szerpentinen vadászó kígyó - Welly Porsche 918

A tél ezidáig nem mutatta különösebben szép arcát; nyomasztó szürkeségénél már csak a lassú tavaszodás előjelei zavaróbbak. Igaz, ez utóbbira azt mondják, nem példa nélküli jelenség, régebben is előfordult már ez, ráadásul az elmúlt év egyik legszebb autóját is a szürke télben, s ahhoz illő színben szerváltam be.

Az utóbbi idők legnagyobb meglepetése a Welly szárnyalása volt; kisebb és nagyobb autói is megvettek magukkal ár-érték arányukkal és minőségükkel. Valami olyasmit mutat a feltörekvő kínai cég, amelyet a szakma régi motorosai mintha kezdenének elfelejteni: nem biztos a 689 beépített alkatrésztől és a fényképeken kiposztolt, autókat szorgosan összeszerelő munkáskezektől lesz egy modell izgalmas. Ugyanis a nem high-end minőség is tud vonzó lenni, ha a megfelelő részletei jól ki vannak dolgozva az autónak és nem szúrják el buta hibákkal a többiek kidolgozását. Ez a tétel Csaba kolléga egyik alap vesszőparipája, amellyel nagyrészt magam is egyetértek, és ez az, amiben a Welly kiemelkedőt alkot.

Szürke árnyalatok
A szürke tél legszürkébb, mégis legizgalmasabb modelljét a helyi drogéria kisautó osztályán pillantottam meg, s megfontolás nélkül tettem a kosaramba. Nem véletlenül: a Welly már meggyőzött,s a megformált Porsche 918 Spyder is a kedvenc aktuális stuttgarti verdám.

A 918-as ugyanis szerencsésen túllépett szellemi elődje, a Carrera GT penis extender stílusán; már ránézésre is közelebb áll a klasszikus, könnyed Porsche Spyderhez, mégha a hibridhajtás miatt jókora többletsúly is nehezedik rá (Porsche Carrera GT: 1380 kg < Porsche 918 Spyder: 1700 kg).  Persze mindezt egy igen fejlett, és - sötétzöld álmainkban - környezetkímélő hajtáslánc egészíti ki, ami már méltó tromfolása az elődjének, hiszen itt 608 LE-s V8-as benzines + két darab, összesen 208 kW - nem szépen fogalmazva 279 LE - teljesítményű elektromos hajtómotor áll szemben az öreg csajozós papucsszörny 5.7 literes, V10-esének 612 lóerejével.

Rávakuzva jobban látszik a rácsozás

Az autó formavilága a fűben előrecsusszanó, vadászó kígyót idézi, így egyértelmű volt, hogy egy kanyargós szerpentinre vigyem fotózni. Az ősz / tél fordulójának tompa szürkeségében is könnyű volt a Nürburgring csodálatosan félelmetes kanyarjait odaképzelni, ha már James Dean kaliforniai száguldásainak fantáziáját elfújta a hideg szél.

Jól áll neki a szerpentin

A Welly NEX-szériás Porschéja kiválóan teljesített a teszten: a karosszéria festése a valódi autó grafit / ezüst csillogását követi, a festékpigmentek illenek a méretarányhoz.
Az első dolog, a figyelmemet a boltban is felkeltette a nem túl egyszerű kerekek alatt lapuló hűtött és sárga féknyereggel ellátott tárcsák kivitelezése volt. Erre a fícsörre már az Audijuknál is piros pontot adtam, azonban itt még plusz pont jár a kormányozható első kerekekért!
Sikítózöld ketrecben a lábaskígyó. És micsoda papucsokat visel! Élőben nem olyan műanyag hatású, mint a vakuzott képen.

A lámpák pontosan illeszkednek, minimális hézaggal; a LED lámpatestek kialakítása nem high-end, de bőven elfogadható. A orr rácsozata és a Porsche-logó pontos tamponnyomása viszont már jócskán az 1/24-es játékok fölé emeli a modellt. Ez az érzés hátrafelé haladva tovább erősödik; az autó nem túl egyszerű formai játékain hibatalálat nélkül siklik át az ember szeme, hogy újra és újra visszatérjen a szinte már művészi kerekekre és a kerékagyba nyomott újabb Porsche-logókra. Itt már ugyan van némi bizonytalanság: a bal első keréken kicsit elmosódottnak tűnik az embléma, míg hátul tökéletes. De őszintén szólva ezt már csak a sokadik átnézésre vettem észre, így nem is írom kárára.

Kígyófej - igazi hüllőszemekkel és alig kiöltött nyelvvel.

Az ajtót kinyitva újból kettős érzés fogja el az embert. A hézag egyenletes és kicsi, a nyitókar pedig szinte észrevétlenül van elrejtve a tokozásba, nagyon kellemes megoldás. Ami zseniális, az az ülések bőrhatású textúrája és a sárga díszvarrás (itt természetesen "csak" pontosan és jól kivitelezett tamponnyomás), ami a küszöb, az ajtó belseje és az ülések mögötti rész karbontextúrájával együtt valóságos vizuális orgiává teszik ezt a részt. Attól tartok a fényképek messze nem adják vissza hűen, mennyire jól sikerült az a nagyon sokszor, nagyon bántón elnagyolt részlet.
Ehhez képest a középkonzol és a kormány meglehetősen ingerszegényre sikeredett - mintha a textúrákra fordítható pénzt innen spórolták volna ki. A műszerfal óráit szerencsére nem hagyták el, viszont a pedálok a már az Audinál is nehezményezett módon primitívek.

Selymes bőrtextúra, karbon hűvösség sivár részletek egyszerre

Hátrébb haladva az oldalra kivezetett kipufogó jelzik, hogy ez a modell még csak a prototípust formázza meg - a sorozatgyártású autón már az ülések mögül eregeti minden bizonnyal minimális káros-anyag tartalmú füstpamacsait a tengely elé helyezett V8-as.  Mindenesetre a csövekbe tett fekete festékpöttyöket igényelte a reménytelenül műanyag hatású kipufogó már egész hihetőnek tűnik. A tanksapka leginkább egykori, méltán megutált Jawa Mustangomat juttatta eszembe - de ez már csak szubjektív észrevétel, mivel egyébként ez is kiválóan festett részlet. 



A (Carrera GT-re leginkább emlékeztető részletként felbukkanó) far már semmi kiemelkedőt nem mutat: a motorháztető ennél az autónál nem nyitható, cserébe a kormányozható kerekekért, a "918 Spyder" felirat jól pozicionált, a lámpák hihetőek, de borongósan sötétek.



A 2014-es év nem ígérkezik túl könnyűnek gyűjtői szempontból (sem): tavaly olyan gyártók szűntek meg, mint a Johnny Lightning, a Yat Ming , vagy a személy szerint leginkább fájdalmas veszteséget jelentő HPI, emellett az alapanyagárak és a kínai munkaerő drágulása miatt robbanásszerű és drasztikus áremelkedésre lehet számolni. 
Ennek ellenére a feltörekvő márkák, mint a Welly, vagy az RMZ bizakodásra adnak okot: tud még ésszerűen is fejlődni ez az ipar, a modellgyűjtők legnagyobb örömére.