2015. február 16., hétfő

Üdvözlet a sztratoszférából - CM's 1:64 Lancia Stratos Rally teszt

Első alkalommal kerül sor részemről a blogon egy CM's autó tesztjére. A tavaly becsődölt cég rendkívül átfogóan dolgozta fel a rally-történelmet. És bár rengeteg nagyágyú így is kimaradt a soraikból, a nagyját mégis sikerült elkészíteniük. Nem is akárhogy. Ezúttal nem akarok semmiféle nagy összehasonlításba sem belebonyolódni, hogy kihozzam az aktuális teszt alanyát győztesnek és eszközként használva aljas módon tiporjam általa földbe a méretben, kidolgozottságban vele nagyjából azonos, ámde eltérő gyártmányú modelleket.... Dehogynem! Pont most lesz a legjobb! A CM's ugyanis egy olyan dimenziót nyitott a modellgyártásban, amelyben még most is nagyítóval kell keresni a legalább hasonló szintet megütő modelleket. Kimondhatatlanul sajnálom, amiért ez a teszt csak most, a CM's kimúlása után készült el. Bár, ha belegondolok, akkor lesz még hasonló írás más gyártóval kapcsolatban is... 

Doboz, bliszter, talapzat, apró antenna, cetli az antenna
helyes rögzítéséről. Mi kell még?
A Lancia Stratos fotózása során újból csak igazolni tudtam azt a jelenséget, ami miatt egy CM's autót nem méretarány, kidolgozottság alapján kell mással összehasonlítani. a CM's autói életre kelnek, amint belepottyannak egy nekik szánt, velük nagyjából arányos miniatűr "játszótérbe". Persze, minden jól sikerült modellel ez történik. De a CM's még ezt is felülmúlta. Hiába nem lyukasak azok a kipufogók, hiába nincsenek kifestve a felnik kerékanyái, hiába lehet egy-két lámpatest nem olyan színű amilyennek lennie kellene, hiába lehet pár pici lámpácska szimpla felfestés, a többi rengeteg mesés részlet valósággal a földbe döngöli azt a pár hiányosságot. 

A felniken és abroncsokon lehetne mit javítani, de a
többi részlet egyszerűen zseniális.
Ez a Stratosra teljes mértékben igaz. Az első lámpák már nagyító nélkül is fantasztikusak, de alatta megjelenik az aprócska izzó is a burák mögött (!!!!). 

Azt sem tudom mit dicsérjek itt a legjobban.
A dekoráció maga a tökély, a tetőspoiler és visszapillantó tükör külön alkatrész, az utastér, illetve a sárfogó gumik itt is látványosak, de ezt ennél a gyártónál már megszoktam. 

Ez a fenék jelenhet meg a Fordok rémálmaiban.
Na meg a 131 Abarthé. 
A koszolás mesteri. Annyira él ez az autó, hogy az embernek kedve lenne még a Stratos hangját is utánozni miközben kezével felmanőverezi azt az apró hegyoldal tetejére. 

Ennek az autónak köszönhetően ismét kiújult a
sárfogógumi-fétisem.
A CM's a hiteles és élethű megjelenésen túl ad(ott) egy olyan plusz fűszert minden pici autójához, ami gyakorlatilag az előző két jellemzővel jól összedolgozva varázsolja azt egy tökéletes egységgé. És ennek az egységnek köszönhetően az ilyen-olyan hibákat elfelejtjük, nem foglalkozunk velük különösebben. Ez a tökéletes egység nem más, mint a hangulat. És nem olyan hangulat, mint néhány rosszul sikerült 1:43-as modellé, nem is olyan, mint egy steril prémium modellé sok tízezresért és nem is olyan, mint egy közel tökéletes 1:64-es Kyosho, vagy Tomica Limited Vintage Neo autóé. Ránézünk erre a kis Lanciára és egyből elképzeljük magunkat a 70-es évek Rally versenyein, amikor ezek az aszfaltzabáló gépek verték szét a mezőnyt. Letesszük a Stratost a kis diorámánk egyik részébe... "és máris elkezd üvölteni az olasz riporter a hangosbemondóba és hergeli a körülöttünk álló többi nézőt is, mert közeledik a Munari-Maiga páros a Lanciával. Az autó hangja néha felmorajlik a távolban, de még nem látunk semmit. Egyszer csak megpillantjuk, ahogy a mérges béka beteszi az orrát a kanyarba a hegyoldal mögül, a fara kitör, de az ellenkormányzás sikeres. Hatalmas porfelhőt hagyva maga után igyekszik a következő pár száz méternyi útburkolatot is teljesen megsemmisíteni. A nézők elkezdenek tombolni, a riporter immár torkaszakadtából és egyre gyorsabban hadarja saját lelkesítő szövegét. A Stratos elől sorra ugranak félre a bátrabb fotósok és szurkolók, a hangzavar egyre nagyobb, az autó hangja is egyre vészjóslóbb, mindenki hadonászik, kezét ökölbe szorítva a levegőbe emeli, zengi a "Forza Sandro!"-t, megszólalnak a dudák, előkerülnek az olasz zászlók, közeledik a "mennyei pokol", és amikor már valóságos káosz és spontán fieszta keveréke alakul ki, hirtelen mellém ér a Lancia... "

Fotózás közben néha már-már azt vártam, hogy
el is induljon és tegyen magától egy kört.
És ez az, amit eddig nagyon kevés gyártó nagyon kevés modelljénél éreztem. 1:64-ben például eddig csak a CM's volt képes nagy számban összehozni. A Kyosho, AutoArt, Minichamps jobb darabjai például egyenesen megsértődnének azon, ha nem folyamatosan bársonykendőn, pamutkesztyűben vizsgálnánk, hanem egy diorámába illesztve pózoltatnánk néha őket. A CM's autói annyira őszintén jelenítik meg saját maguk által azt a kort, amelyben 1:1-es eredetijük tündökölt, és hozzájuk képest a fentebb sorolt mesteri hármas oly más ívben közelíti meg az adott témát, hogy szinte már az összehasonlításnak sincs értelme. Nagyon nem egy kategória a kettő. Hiába azonos nagyjából a méret, kidolgozottság, érték. A CM's a játszós modellautó. Neki az a természetes közeg, ami az eredetijének is volt: aszfalt, murva, sártenger, őrült szurkoló. Az összes többinek pedig a műanyag talapzat, a plexi vitrin és a spot lámpa. Ebben rejlik a CM's zsenialitása. Náluk jobban ebből a szempontból még senki nem hozta közelebb a modellautókat az eredetiekhez kidolgozottságtól, méretaránytól függetlenül. 

A Lancia egyik legőrültebb állata. Mostanában sem
ártana valami hasonló. 
Sajnálom, amiért megint csak egy remek gyártóval kevesebbet tudhatunk a létezők között. És bár a CM's nem csupán a modellautók kategóriájában jeleskedett, el tudom képzelni, hogy azok okozták vesztét. Mást nem tudunk tenni, minthogy idővel minden hasonló nagy dobásáról méltó módon emlékezünk meg itt, a blogon. 

Ne szomorkodj! Sosem felejtünk el!

1 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.