2015. április 30., csütörtök

Ékszernek látszó - Konami 1/64 Datsun 510 Bluebird teszt

Mielőtt a KONAMI üdvöskéjének fotózására került volna sor, nem sokat kellett gondolkodnom azon, hogy milyen hátteret, melyik diorámát választom hozzá: egyiket sem. Kiegészítőként kellett csupán egy ékszertartó bársonyos szütyő. Ez az autó nem a "legyünk minél élethűbbek" kategória egyik versenyzője. Ez teljesen más. Nem lehet és nincs értelme elhelyezni pár kép erejéig semmilyen aszfaltburkolaton, háttérben egy épülettel, vagy kőfallal. Ez az autó kimeríti a gyűjthető négykerekű bizsu fogalmát. 

Előbújik "hálózsákjából" a kedves kis kocka. 
Egyedülálló sorozat míves darabjáról van szó. Legutóbb a Piccolo Fiatoknál éreztem ezt. Egyik sem akart élethű diorámában megjelenni. Ezek a modellek nem igénylik a "realitást". Annál jóval fantáziadúsabb dimenziókban érzik jól magukat. A szálcsiszolt karosszéria és az emellett használt króm kiegészítők mondatják ezt velem leginkább. 

A szálcsiszoltság tán még jobban kiemeli a
karosszéria finomabb vonalait.
Természetesen ezt nem negatívumként élem meg. Nagyon is tetszik, hogy valaki végre elővette az ilyen jellegű megoldásokat 1/64-ben, és nem kell csupán az 1/18-as DMC-12-esemben gyönyörködnöm, ha ilyesmire vágyok. 

Bár nem igazán látszik, de ennek az apróságnak is
tomicásan finom a rugózása.
A küldetés teljesítve tehát, a gyűjtőnek tetszik az, amit lát. A krómozás néhol zavaró. Főleg a hátsó krómlámpák nem a legjobbak, de ennél a pontnál is kicsit át kell lendülni a modellek általános megítélésén. 

Nem túl előnyös ez a kép a Datsunról. De még a fenék
hiányosságai ellenére sem érdemli a túlzott kritikát.
Az első lámpák tökéletesek, továbbá az utastérrel sincs baj. 

Sok a króm. Tán meg is folyt néhol. De ebből a szögből
is látszik pár kellemes részlet: pl. a 4 aprócska lámpa és
az abroncsok egészen finom barázdái.
A szélvédőből kinövő apró visszapillantó annak ellenére, hogy átlátszó, mégis elfogadható. A kerekekkel sincs különösebb problémám. A felnik autentikusak. 

Vakuzásnál az élek még határozottabbakká válnak. El
kell ismerni, hogy ez a szerszámozás sem a rosszabbakból
való. Ha létezik egyáltalán olyan a japánoknál...
Kellemes kis meglepetés a KONAMI sorozata. Benne pedig minden autó vágyott darab lehetne akár nálam is. Azt ugyanakkor elmondhatom, hogy ezeket a kis fényes, fémes bizsukat is inkább egy általuk létrehozott kategórián belül lehetne egymáshoz hasonlítani, mintsem kivezetni őket a CM's-ek, Kyoshok, Minichampsok uralta véres modell-küzdőtérre. 

Felülnézetből is impozáns látványt nyújt.
Élethűbbek, mint például a Schuco Piccolói, de valahol mégis egy csoportba tudnám velük sorolni. A modellautó kategória miniatűr, gyűjthető ékszerei ezek. Átlagos fényezéssel izgalmas alternatívái lennének a regular Tomica autóknak, de egyben eszünkbe juttatnák a régi idők patinás Matchboxait is. Részletesen kidekorálttal pedig a Tomica Limited Vintage Neo darabjaihoz kellene hasonlítani őket. Elvégre az jól látszik a fekete utastéren, karosszérián és a rajta lévő egységeken, hogy csupán a színek által más dimenzió szülötte ez az apróság. Ha azok követik az élethűséget, akkor egy masszív modellel van dolgunk. Márpedig ez nagy különbség.

2015. április 19., vasárnap

Vonzó kékség - Minichamps 1/18 FIAT X1/9 teszt

Az utóbbi napokban egyre hevesebb ingert éreztem arra vonatkozóan, hogy végre ismét egy 1/18-as modellt vizsgáljak meg ezen a blogon. Egy régebbi modellfotózás képeit nézegetve találtam rá a mai tesztalanyra. Egy hozzám közelálló márka egyik tűzről pattant típusáról lesz ma szó, amelyet egy olyan modellgyártó készített el, melynek termékeit inkább negatív kritikával szoktam illetni, illetve magát a gyártót emiatt az átlagosnál többször vagyok kénytelen fejcsóválva szidalmazni. 
A Minichamps leginkább 1/43-as modellpalettájáról híres, de egyike volt azoknak a gyártóknak, akik az elsők között próbálkoztak meg annak idején a prémium kategóriában 1/18-as modelleket készíteni. Ma tehát egy Minichamps kerül nagyító alá, méghozzá a FIAT X1/9-esének tizennyolcad méretű mása. 

A szabadban érzi igazán jól magát.
Miután ez a modell is egy régebbi terméke a Minichampsnek, így sok reményt mai fejemmel nem adnék neki arra, hogy legalább néhány ponton mutasson "AutoArt-közeli" színvonalat. 1/18-as Minichampsből volt már előtte egy "figyelmeztető csalódásom" a BMW 730i "személyében", mivel a remek összkép mellett szinte minden részletébe bele lehetett kötni. Egyik cimborám akkor már több Minichamps modellt tudhatott magáénak és sok jót tőle sem hallottam róluk. A tetőkárpit nélküli, rideg, unalmas Mercedesek meghökkentették őt és engem is. Így ez a gyártó mindkettőnk számára megmaradt annak, amely termékeiért csak akkor áldozunk jókora pénzösszeget, ha egy igazán nagy kedvencünket készíti el. 

Úgy vettem ezt az X1/9-est, hogy kell nekem, birtokolni akarom. Nem érdekelt az, hogy milyen buta és zavaró hibák halmaza vár a zárt dobozban rám, egyszerűen szüksége volt az akkor épp kibontakozóban lévő FIAT-fíliámnak erre az autóra. A hibák ezúttal azonban mégsem tűntek annyira vészeseknek. Elismerem, hogy az elfogultság is szerepet játszhat ebben, de a karos csomagtartó mechanikák, a hátul a karosszériából kidomborodó márkajelzés és típusfelirat, a csupán festett padlókárpit, valamint a hátsó lámpáknál látszó rögzítési pontok mégsem tudtak letéríteni a modellt és általa a gyártót dicsőítő útról. 

"Korabeli reklámposzteren" feszítő jámbor vadóc.

Látható rögzítési pontok a lámpáknál, tamponnyomott
márka- és típusjelzések... Annyira mégsem tud zavarni.
A Minichamps (akkor még) 20 000 Ft alatt olyan egységet alkotott, melybe beleférnek a hibák, de egyes kidolgozottságokat már a "jobb az AutoArtnál" címkéjű kategóriába kell sorolni. A modell dicséreteként első példának említem meg az apró oldalsó indexeket, amelyeket nagyító alatt nézegetve jól látszik, hogy a díszgyűrű csupán felfestés, mégis izgalmas részei az autónak ezek a lámpaegységek. 

Már ezzel a részlettel is felülmúlta mindenkori sótlan
önmagát a Minichamps.
A felnik szintén csodásak. Talán ennél jobb árnyalatú ezüst nem is létezik rájuk vonatkozóan. 

Valós a fémes hatása a felniknek napfényben...

... és árnyékban is. 
További érdekes pont az erőforrás, melyből ugyan sokat nem lehet látni, mégis van ott több szín és rengeteg precíz alkatrész. Látszik, hogy nem egy fröccsöntött valami van odanyomva, hanem megpróbálták kihozni a németek a lehetőségeikhez mérten a legjobbat, legtöbbet. 

Kidolgozott részletek, élethű megjelenítés, jó színek.
Ezt (is) eltalálta a gyártó. 
Az utastér egyik nagy hiányossága, hogy szinte minden csak festve van, és semmilyen extra plüssözés, vagy apró szövetdarab nincs benne. Ezzel szemben mégis látványosnak nevezhető. A szellőzőrácsok is rendben vannak, a tetőt levéve pedig még jobban meg lehet csodálni a műszerfalat és az egyéb egységeket. 

Napfény járja át a "kékséget". 

Baltával faragott műszerfal, ti amo!
A váltózsák engem inkább emlékeztet egy éppen elolvadó négy gombócos vanília fagyira, de a váltógomb máris elvonja róla a tekintetemet. További érdekesség az ajtón lévő, zárat működtető pöcök. Eléggé nagynak tűnik. Az igaziak képei alapján az is. Tán még a pozíciója is rossz. 

A műanyag padló matt festékkel való lekenése
egészen jól hozza a szövetszerű hatást.
Egy további apró érdekességre hívnám fel még a figyelmet. Tudom, hogy pénzben sem mérhető apróságról van szó, de a napellenzőben lévő sminktükör engem lenyűgözött. Akkor találkoztam először modellautón ezzel az egységgel és akármennyire is torzít, mégis ott van. A Minichamps nem felejtette el. Ezért (is) óriási piros pont jár neki. 

A sminktükör. A kutyának sem hiányozna, ha nem lenne.
Megléte viszont megmosolyogtat és növeli a gyártó dicsfényét.
Ék alakú tortaszeletemen a habot mégsem ez az apróság jelenti, hanem a két csomagtartóban lévő gumiszőnyeg. Ilyet szintén nem láttam még egy modellben sem. Hajszálvékony, finom, redőzött gumilapocskák. Egyszerűen vonzzák az ember ujjbegyét. És hogy a modell adta élmény még teljesebb legyen, az autó adatait feltüntető plaketten az autó első csomagtartójának jobb oldalán sem érthetetlen hablaty található, hanem egy jobb nagyító alatt ráfókuszálva leolvashatóak az autói fontosabb paraméterei. 

A gumiszőnyeg nagy dobás volt. Más modelleknél is
lehetne több hangsúlyt fektetni az ilyen apró és
feleslegesnek tűnő kiegészítők elkészítésére.
Ezzel a kis aprósággal a Minichamps már több évet rávert néhány riválisára. De talán említhetném az összes általam felsorolt egyéb dicsért részletet is. Vicces, de ezek nagyja nem határozza meg elsőre a modell látványát, hiszen vagy az utastérbe, vagy a csomagtérbe rejtett dolgokról van szó. Mégis olyan további élményeket ad a remek, arányos, részletgazdag karosszéria által adott után, melyek miatt ezt a modellt csakis a legjobbak közé sorolhatom. 

Bukólámpás autók nélkül sokkal kevesebb lenne a Világ.
Minden porcikája nyújt valami izgalmasat, melyek
 tökéletes egésszé állnak össze. Az igazin és
a modellen is. 
A modell a hibák ellenére sem csupán szerethető, hanem egészen egyszerűen a konkrét bizonyíték arra, hogy ez a gyártó (is) tud, ha akar. Nagy kérdés ezek után, hogy miért nem akar mindig, minden modellel legalább ennyire a Minichamps? 

Számomra nem kérdés, hogy ezt a modellt Paul bácsi
egyik olasz autó rajongója tervezte. Az X1/9 iránti
szeretet 1/18-as alakot öltött.
Az autók iránt érzett rajongás fonalát miért nem folyamatosan tartva készíti el modelljeit? Hiszen én itt nem sok pénzbe kerülő egységek és extra funkciók miatt lettem elvarázsolva, hanem egy autó lehetőségekhez mért legélethűbb, precíz kidolgozottsága által. És pontosan ez az, ami igazán bosszant engem ennél a gyártónál. Egy modellt a gyűjtő számára elsősorban nem a funkciói tesznek naggyá, hanem a részletei kidolgozottságának mértéke. S nem attól rossz egy modell, ha sok a gyengébb részlete, hanem attól, ha érződik rajta, hogy semmilyen kapcsolatot nem ápolt vele a tervező, hanem csupán egy projekt volt a sok közül. Egyik modellhez sem kellene sokat hozzátennie a Minichampsnek és máris tudnám szigorúan monoton egy lapon emlegetni a Kyoshoval és AutoArttal, mely gyártók szinte minden modelljéről süt, hogy aki "elkövette", az igazán szerette is az adott autó eredetijét. A Minichamps így a fentebbi duó mögött csak a harmadik lehet nálam. Bár ha ennyire eldurran a keze (és a szíve-lelke), mint az X1/9-es esetében, akkor lazán válhat azzá a bizonyos nevetővé.

Lesz-e valaha még egy ennyire izgalmas Minichamps?

2015. április 5., vasárnap

Mi van a tojásban? - Húsvéti különkiadás /2. rész/

Folytatódik a húsvéti "tojásos autós" bemutató. Tekintettel arra, hogy hétfőn még ennyi mondatot sem leszek képes különféle okokból írni, inkább ma összedobtam ezt a bejegyzést a számomra említésre méltó Kinder-járművek maradékáról. 

Időrendi sorrendben haladva rögtön jöjjön egy igazi vad. Egyértelműen beazonosítható a Porsche egykori csodafegyvere. A 935-ös mindig is a kedvenc pályagépeim közé tartozott. Ez a hosszított változat pedig maga az őrület. 

Átjön az eredeti hangulata. Ha még a matricák is
autentikusak lennének...
A Kindernek bedolgozók is iparkodtak, hiszen már képes vagyok ezt az apróságot olyan szögekben pózoltatva fotózni, mint egy komolyabb modellautót. 

Épphogy látszik valamilyen ülésféle kezdeményezés
az utastérben, de ennyi elég is. 

A Porsche egyik legőrültebb formavilága. Ideje lenne
felelevenítenie. 
De ez a Porsche nem az egyetlen volt az ilyen exkluzívabbnak nevezhetők között. Nem hinném, hogy van olyan gyűjtő kollégánk, akinek nem jutott az alább látható autók bármelyikéből. 

Rögtönzött húsvéti oldtimer találkozó.
FIAT, Mercedes, BMW, Bugatti, vagyis szinte minden megtalálható itt. A kidolgozottságra sem lehet panasz. 

Jól látható, hogy a karosszéria 3 részből áll össze.
De ez nem különösebben zavaró.
Mindegyik autón látszik, hogy a Kinder csapata
megadta a módját az oldtimerek előtti tisztelgésnek.
Jellegzetes forma, jellegzetes kék szín. Vajon melyik
márka típusa?
Az arányok egészen jók. Akármennyire sem tartoznak a kedvenceim közé ennek az érának a képviselői, azért nagyon is tudtam rajongani ezekért az apróságokért akkoriban. Még mai fejjel is szép, színvonalas. kisautóknak tartom őket. Az eredetieket pedig bár lassan, de megtanultam méltó módon tisztelni. 

Ő lekéste a találkozót.
És akkor jöjjön egy igazi harcos. A New Holland az IVECO "vasmarkú", szőke leánya. 

A "New Holland" márkanév betűstílusa sejteti, hogy köze
van az IVECO-hoz.. 
A tojásban megjelent exkluzív sorból sajnos csak a markológép jutott nekem anno. Igényes kidolgozottság jellemző erre is. Kanyarodik, és még a markoló is mozgatható. A kabin élethű az aprócska ablakokkal, a matrica pedig viszonylag jól tapad. 

Igényes, ízléses. Sok apró részletre is odafigyeltek. 
A rövidke munkagépes kitérő után jöhetnek a "koncepció járművek". A fentebbi elképzelésnél jóval visszafogottabb, a maga nemében rendkívül igényes futurisztikus személyautót egyenesen lehetne egy Sbarro-tanulmánynak nevezni. 

Igazi vadhajtásnak tartottam megjelenésekor. Most pedig
megdöbbenve ismerem fel, hogy az autógyártás valóban
ebbe az irányba tart. 
Az átlátszó első lámpatestek nagy kincsek abban a korban amikor ezt nagyobb méretben és több pénzért sokan nem képesek már elkészíteni. 

Oldalnézetből még őrültebbnek tűnik a dizájn.

Az eleje még tetszik is. 
Innen nézve elmenne késői 80-as évekbeli
keleti blokkos koncepciónak.
Még mielőtt rátérnék a bejegyzés még komolyabb szereplőire, muszáj említést tennem egy Rolls-Royce hasonmásról. 

Ez is egy korábbi darab. A kerekek stílusa nagyban jelzi
is ezt a tényt. 
Aránytalan, egyszerű, de felismerhetőek a Rolls stílusjegyei. 

Jópofa darab a vaskos ablakkerettel együtt. 
Ráadásul működik a teteje is. Szépen kinyitható és lezárható. Szintén a kedvenceim közé tartozott ez az autó. Nem tudtam megunni ezt az extra funkciót.

A mechanika.
A tető már el is bújt.
És máris 100%-ban élvezhető az áprilisi időjárás
(illetve az "önfeledt magamutogatás").
Fogalmam sincs, hogy pontosan mikor kezdte a Kinder az egy márka típusaira koncentráló sorok kiadását, de az biztos, hogy nagy dobás volt. A legelső ilyen darabom a Smart sorozatból van. 

Smart Kinder-tojásba férő méretben, már-már
tökéletes kidolgozottságban. Ennyi elég is lett volna belőle.
Emlékeim szerint ez a 90-es évek második feléből származik. Ha jobban megnézem, akkor minden olyat tud, amit manapság egy átlagos 1/50 és 1/72 méret közötti játékautó és egy átlagos 1/87-es. 

Remek lámpatestek, autentikus színek. Az utastér
ebből a szögből is üvölt a részletességtől. 
Precíz karosszéria, szépen kidolgozott lámpatestek, kerekek jellemzik. Az utastér részletessége már-már hihetetlen. 

Az ülések mintázata és a műszerfal is gyönyörűen
le van követve. Ezt vétek lett volna valóban
játszadozásra használni. 
Viszont mintha itt elfogyott volna a kreativitás, vagy a
projektre szánható költség.
Ehhez képest a jóval később kiadásra került Porsche-sor szereplői már nem igazán akarnak többeknek látszani egy különleges tojásos sor darabjainál. Legalábbis a 356-os Cabrio nem tett oly mély benyomást rám. 

Az egyszerű 356-os.
Természetesen nagyon örültem neki, de a Smarthoz hasonlítva nagyon együgyű darab. 

Bár jóval kisebb, mint a Smart, néhány rendkívül
kezdetleges megoldás nem menti fel ez alól.
Ha már nyitott a kicsike, bizony nem ártott volna
jobban odafigyelni az utastér egy-két fontosabb részletére.
A Mini-sor elkészítése (vagy elkészíttetése) során mintha jobban sikerült volna megragadni az élethűséget. Bár vannak itt is egyszerű részletek, de az embernek itt szinte bizsereg a tenyere, hogy tolómérőért nyúljon, lemérje a fontosabb paramétereit és elkezdjen fejben számolni, hogy pontosan milyen méretarányú is ez az apróság. 

Már-már herpásan részletes és élethű.
Persze gondok itt is vannak, de kevésbé nagyok, mint
például a 356-osnál.
Itt viszont fájó pont a nem eléggé precíz tamponnyomás. 
És hogy ez a bejegyzésben is legyen szó mindnyájunk nagyra becsült kedvencéről, egy Hot Wheels autó is boldogítja a kinderes mezőnyt. 

Nem ússzuk meg Hot Wheels nélkül a Kinder-sort sem.
Nem is tudom mit kellene írnom előbb. A jót, vagy a rosszat? Tény, hogy ez is egy autó és nem valamilyen lökött figura, vagy egyéb "nem fiús" cucc. Ráadásul egy igen vagány darab. Meghatározhatatlan rikító színű karosszéria, hatalmas motor, rengeteg matrica. Mintha a Matchbox Dodge Challengere, a Hot Wheels valamelyik Mustangja és még sok más amerikai izomautó lenne mattelesen újragondolva a tojásos műtőasztalon. 

Amerikai életérzés a német márkanevű
olasz termékben. Örülünk?
Persze, hogy örültem neki és mosolygok rá a mai napig. De mosolygok rajta is, hiszen talán nem is tudja a Kinder, hogy nemes egyszerűséggel talált meg a Mattelnek egy olyan divíziót, amelyben egészen biztosan mindenki képes elfogadni a giccses, négykerekű nyavalyáit. Bónuszként pedig ott van a Kinder, vagyis Ferrero saját követelmény- és minőségbiztosítási rendszere, amely nyilván nem enged meg olyan hibákat a gyártónak, mint amiket a saját közvetlen kiadásaiban képes elkövetni. 

A bejegyzés végére hagytam azt a sort, amelyet már nem véletlenszerűen sikerült megszereznem, hanem a létezés észlelésétől számítva rövid időn belül lecsaptam rá egy webáruházon keresztül. Nem volt sem csomagolás, sem csoki, de az élmény teljességéhez nem is volt azokra szükség. 

Íme a vígan ugrándozó, bolondos Abarth-négyes.
Az Abarth-sor sajnos nem jelent meg hazánkban. Pontos információm nincs arról, hogy hol került forgalomba. 

A kis vadócok rajtra készen.
Minden várakozásomat felülmúlta ez a kvartett. Átlátszó lámpatestek elől és hátul is a lehető legprecízebb illeszkedéssel, remek karosszéria és egészen jó kerekek. 

Hátulról is izgalmas darabok. 
Nekem a piros utcai Abarth felnijei tűnnek a legjobbaknak. A többi lehetne kidolgozottabb is egy picivel. 

A felnik miatt ez a legigényesebb.

A karosszéria miatt ez a legvadabb.
A rally-kiépítés miatt ez a legizgalmasabb.
Mindegyik aprósághoz külön matricák tartoznak. Én pedig még mindig nem döntöttem el, hogy feltegyem-e azokat, vagy sem. Utastér tekintetében nem olyan rózsás a helyzet, de a minimális szintet azért megüti. 

Ez pedig a "leginkább nyitott mindenre" az összes közül.
A kormánykerék egy eléggé fájó pont.
Én ezt úgy oldottam meg a fotózás során, hogy a szükségszerűen ellőtt kép után azonnal egymás mellé sorakoztattam szemben a négy kis vadállatot. Ők pedig olyan élettel teli kis ábrázattal vigyorogtak és grimaszoltak, hogy nem is gondoltam többet a borzalmas kormánykerékre. 
Remek sor ez a Kindertől. Látszik, hogy minden fontosabb részletnél odafigyeltek a tervezők, de mivel ezek jóval nagyobbak és drágábbak is a hagyományos Kinder tojásos autóknál, ezért az összecsapott utastér miatt lehet egy kicsit rossz a szánk íze. 

A szenzációs ötösfogat. Lám-lám, a Hot Wheels
képviselője még egy ilyen sorból is lefelé lóg ki.

Nem sok méretaránybeli különbség van közte és egy
HW között. 
Játékegerek a játéktorony előtt. 
Ciao, Kitty!
Ennyi volt a húsvéti különkiadás. Legközelebb újra hús-vér, azaz fémes-bliszteres autó tesztje lesz a soros. Ideje nekem is csatlakoznom szeretteimhez és velük együtt eltölteni azt a pár, kellemes órácskát, hogy aztán az igy összegyűjtött élményeimet pozitív energiává változtatva helyt álljak a szürke hétköznapokban. Békés, boldog ünnepeket mindenkinek!