2015. június 27., szombat

Elmattelkodott csodagépek - Matchbox Alfa Romeo 4C vs. Hot Wheels '90 Acura NSX

Amikor már tudni lehetett, hogy idén érkezik a Matchboxtól az Alfa Romeo 4C, a Hot Wheelstől pedig az elvileg teljesen utcai, alap-NSX, már dörzsölgettem is a tenyeremet, hogy végre újra egy Alfa a Matchboxtól és egy nem versenykiadású NSX a HW-től. A vásárlás tehát betervezett volt. Az első netes képek láttán azonban az NSX-et nem akartam elhinni, és azért kicsit az Alfától is elment a kedvem. Miután azonban pár nappal ezelőtt egyszerre vigyorogtak rám ​az egyik hypermarketben, nem tudtam ellenállni egyiküknek sem. 

Akár  egy hármas teszt is születhetett volna, hiszen a Matchbox piros 1M BMW-ből is akadt pár darab. Neki sikeresen ellenálltam. Nem volt nehéz. Az 1M hosszú évek óta számomra az a BMW, amiről érdemes ódákat zengeni és legalább két különböző méretarányban szeretnék egy jobb darabot a magaménak tudni, hiszen a klasszikus, E30-as szellemi utódjának tartom. Annak az igazi, vagány, német gépnek, ami nem tudatmódosító szerektől szétcsapva "bangleködik" a macskakövön, hanem szépen, magabiztosan vonul az utcákon és egészséges önteltséggel csap oda, ha kell. A Matchbox nem tudta lekódolni saját nyelvére az 1M adását. Talán nem is fogta fel, hogy a német mérnökök végre játszani akartak egyet a maguk módján. Gátlásaikat levetkőzve, sok-sok E30-as videót megnézve szimplán csak élvezni akarták, hogy újra adhatnak egy olyan csodagépet a világnak, ami nem akar többnek tűnni, mint ami, viszont a lehetőségekhez mérten színültig van rakva minden olyan huncutsággal, amelyek miatt már most kijelenthető, hogy az 1-es BMW igazi klasszikus lesz. 

Én a BMW helyében megvontam volna a licencet.
Jobban el tudnám viselni ezt az autót mondjuk
"MBX Super Sausage", vagy "MBX Sorrywecan'
tmakethe1Mrealistic" néven... (forrás)
A Matchbox tehát tökéletesen megismételte évekkel ezelőtti merényletét. A borzasztóan aránytalan Alfa Romeo 155 után a BMW 1M-et is úgy rontotta el, hogy akinek ez az autó a mítosza, az is csak hatalmas belső harcok árán juthat el a megvételéig. Miután sikerült kellően felfokoznom e kép láttán a hangulatomat, folytatom is immár a teszt két főszereplőjével. 

Újra egy Alfa a Matchbox-bliszterben.
Örülni kéne, de nem igazán megy.
Az Alfa Romeo 4C nem tartozik a kedvenc Alfáim közé, de én próbálkozom. Sőt, határozott erőkkel vagyok rajta az ügyön és igyekszem mielőbb jó helyre tenni szívem olasz trikolorban virító csücskében. A siker egyik kulcsa, hogy nem tanácsos az utóbbi 10-15 év Alfáiról túl gyakran képeket nézegetnem. A korábbiakról pedig egyenesen tilos. Továbbá ki kell valamilyen módon törölnöm emlékeimből a virgonc Lotus Exige létezését is... 

A háttér nem is lehetne találóbb. Hiszen ott legalább egy 
cento percento vagány Alfa látható.
Elnézve ezt a kis vörös dögöt csak közelebb férkőzik hozzám a Cayman, ööö 4C típus minden egyes közelebbi vizsgálat után. A fényezés rendben van, a tamponnyomások jók lennének, de itt érzem először igazán a rokonságot fizikai valójában a Hot Wheels-szel. 

Elcsúszott szemek. Akár egy pszichothriller címe 
is lehetne.
A kerekek szépek, festésük jónak mondható. Bár a króm közelít a hot wheelses harsányság felé. Ha egyszer teljesen ellehetetlenítődik a Matchbox kisautógyártóként, akkor kerekek gyártásával még mindig sikeres lehet, hiszen jelenleg ez az egyetlen olyan jellemzője, amivel pozitív irányban emelkedik ki a játékautók mezőnyéből. 

Virít a króm. De még épp elfogadhatóan.
Az utastérből nem sokat látni, de a műszerfal jellegzetes vonalai, formái így is kirajzolódnak. 

Mintha az utastérre az átlagosnál több 
figyelmet fordítottak volna.
Az alvázból kinőtt kipufogó végek korántsem annyira kecsesek, mint pl. a Majorette Alfa Giulietta végei, de egy beletörődő legyintés kíséretében még megfelelőek. 

Ha a kipufogók közötti különbség nem lenne elég, akkor
 lehet fejet fogni a tamponnyomások közöttiektől.
Az alvázon nem sok látnivaló van. Viszont a méretarány feltüntetését nem találom. Úgy látszik egy újabb matchboxos jellegzetesség tűnt el a Mattel süllyesztőjében. 

Kezd egyre súlytalanabbá válni az autó hasa 
közepén lévő logo. 
Igazán haragudni nem tudok. Az autó még a negatívumok ellenére is klassz darab. De egy Matchboxnak nem csupán klassznak kellene lennie, ugyebár... 

Gagyihoz közelítő játék minőségibb kerekekkel vs. 
minőségi játék gagyi kerekekkel.
A Hot Wheels egyszer újra biztosan rászolgál majd a dicséretemre, hiszen minden évben üt olyat egy-két autóval, amiért megérdemli a magasztalást. Az üres időszakban azonban olyan szintű címeres hitványságokat okádik ki magából, melyekre reményeim szerint nem csupán nekem sikerül ennyire kiakadnom. A '90 Acura NSX elnevezésű fantáziaautójuk nálam már túllőtt minden határon. Ez csupán csak nagy vonalakban hasonlít az eredeti NSX-re. És itt már érződik is az, hogy a Hot Wheels nem akart egy újabb japán csodagépet méltó módon elkészíteni. Legalábbis az NSX-et nem. 

A grafika a kartonon legalább jól néz ki.
Pár stílusjegy egyezzen, de mehetnek rá extra légterelők és traktorkerekek hátulra. Jó lesz a régi szerszámot módosítani a szintén kétségbe vonható eredetű versenyverzióról, felesleges normális újra költeni. Nem kell erőltetni, elvégre nem amcsi V8-ról van szó, de még csak nem is Flintstones járműről. 

Nyomokban NSX-et tartalmaz... 
Sajnos itt meg kell érteni azt is, hogy ezzel az NSX-szerűséggel a Hot Wheels egyszer s mindenkorra nagy nyomatékkal elismeri, hogy magasról letojja az autókat. Számára csak projektek léteznek. Hol jobb, hol rosszabb, hol sikeres, hol bukott autókkal. Az NSX legendás, sikeres csodaautóként sem kapta meg azt a fajta odafigyelést, amit a sokmilliomodik verziójú Ford Mustang, vagy éppenséggel a Toyota Celica, ha már japán autónál tartunk. Csupán egy szükséges plusz kitöltőanyag a Hot Wheels 2015-ös dobozában. 

Már elölről is inkább emlékeztet egy Fiero-ra épített 
Ferrari-replikára.
Velem együtt akadnak persze még páran, akik így is megveszik. Az mindegy is, hogy miért. Örömérzet generálása, mert valóban tetszik az illetőnek, vagy az enyémhez hasonló bejegyzés megírása is lehet a cél. A pénz kiadva, a termék megvéve, gyomortartalom az íróasztalra pakolva. Tehát ez a projekt is sikeres, akárhogy is nézzük. De ha magára az autóra gondolunk, a Ferrari F40 japán válaszára, arra az autóra, amelynek a fejlesztésében maga Ayrton Senna is részt vett, akkor nem akarunk falat törni dühünkben, amiért a Mattel ennyire meggyalázza a Honda NSX-et a világ szeme láttára? 

A lámpák valamennyire hasonlítanak az NSX-re. Sőt! Még az 
Acura felirat is ott van középen! Hát ez szenzációs!
Legalább annyira szégyenteljes produkció ez, mintha egy világhírű, Grammy-díjas zenész két kólás üveg egymáshoz ütésével dolgozná fel Vivalditól a négy évszakot és még turnét is szervezne újdonsült témájára a nagy pénz reményében. Arról nem is beszélve, hogy művét (inkább igénytelen rémtettét) ő maga világszenzációként kezelné. 

Lenne pár ötletem arra vonatkozóan, hogy melyik matteles 
engineer mit kezdjen ezekkel az ocsmány kerekekkel. 
Ezen az autón semmi sem stimmel. Emlékeztet az NSX-re, de nem az. 

Különálló egység a kipufogó. Ennek ezúttal nem tudok 
örülni. 
A teszt győztese egyértelműen az Alfa Romeo 4C. Mutat valamit a klasszikus Matchboxokból, de nagyon sokat le is hagy belőlük. Mindez a Hot Wheels autók nagyjára jellemző elrontott, igénytelen tamponnyomásokkal egészül ki. Kérdés, hogy ha egy átlagos Realtoy autó is szerepelne ebben a tesztben. akkor milyen arányban verné meg a nagyobb nevű riválist. Az NSX-utánzatnál természetesen jobb az Alfa. Bár annál egy vacak, licenctelen kínai cucc is eredetibb, izgalmasabb, hogy akkor már a sok esetben utastér nélküli Maisto kisautókról ne is beszéljek. Hiszen ott legalább a karosszéria elégséges megmunkálása és az eredeti hűbb lekövetése megvan. 

Egyik autó sem hozza az elvárt bizsergést.
Szerintem elkezdhetjük visszasírni a YatMinget. 
A Majorette a csúcson.
Természetesen mind a Matchbox, mind a Hot Wheels esetében van még remény arra, hogy idén akár több alkalommal is dicsérjem. Az Alfa 4C és a Honda NSX ily módon való elrontását azonban nem fogom nekik akkor sem megbocsájtani. De még a BMW 1M-ét sem. 

2015. június 20., szombat

A nagy Hohoho - Trumpeter 1/87 Honda NSX teszt

Egy újabb 1/87-es apróság megvizsgálására kerül sor ezúttal. Részben azért, mert kezdem egyre jobban megkedvelni ezt a méretarányt, részben pedig azért, hogy egyfajta iránymutatásként szolgáljon arra vonatkozóan hogyan is kell nagyjából kinéznie egy Honda NSX-nek az 1/43-nál kisebb méretarányokban. A közeljövőben lesz még szó az NSX-ről, de az a teszt az adott darab gyártójáról korántsem fog bővelkedni elismerő szavakban. 
A Trumpeter leginkább a harcjárműveiről és háborús diorámáiról, kellékanyagairól híres gyártó. Amíg rá nem találtam az 1/87-es gyárilag készre szerelt Honda NSX-re addig én sem tudtam, hogy a civil autókkal is próbálkoznak (próbálkoztak?) a legnépszerűbb terepasztalos méretben. 

Első pillantásra is kellemes látványt nyújt ez a picike. A csomagolás fajtája jellemző e méret számos másik gyártójára is. Amit azonban már rajta keresztül láthatunk, nem egy hagyományos 1/87-es műanyag autót sejtet. A belső plusz bliszter tartja egy helyben az ezüst szépséget. Már innen is kiszúrjuk, hogy a bukólámpák nyitott pozícióban vannak. 

Újabb apró "kacat" érkezett.
Vajon fixen így állnak, vagy le is csukhatók? A választ csak a kibontás után kapjuk meg. Az ezüst fényezés sokat segít abban, hogy kiemelje a karosszéria vonalait és valamelyest tompítsa a műanyagérzetet. 

A bukólámpákat sikerült is lecsukni a
kicsomagolás hevében.
Oldalról nézve a kerekek is autentikusak és még az arányokkal sincsenek komolyabb problémák. 

Oldalról nagyon adja az "NSX-érzést".
Az első lámpatesteket egy ebben a kategóriában magasabban jegyzett gyártó lazán hagyná becsukva, megkímélve így magát egy plusz mechanika és apró, átlátszó műanyagok kidolgozásától. A mechanika ebben az esetben roppant mód egyszerű. Már-már viccesnek mondható és nem is működik igazán jól, de mivel könnyen szétszedhető az autó, ezért megvan a lehetőség arra, hogy akár zárt, akár nyitott állapotban csodáljuk a Trumpeter Hondáját. 

Még alszik. A makró azért ennek az 1/87-esnek sem
tesz igazán jót. 

Jó reggelt! Csak nem felébresztettelek?
A hátsó lámpatesteknél már sajnos eléggé határozott módon van jelen az aránytalanság, de végtére is a lámpa átlátszó, piros műanyag, a - túl nagy - Honda-logo is helyet kapott rajta. 

Innen nézve már elmegy szegény "Trumpi" a hátrahúzós
kínai gagyi világa felé. 
Az utastér nem tartozik a legjobbak közé ebben a kategóriában, a motortér viszont egy minimális gyári színezéssel kellően igényesre lett alakítva. 

Vannak olyan szögek, ahonnan nézve hibátlannak
tűnik. 

A motortér is mutat valamit, 
Túl sok egyebet nem tudok írni erről az autóról, hiszen minden olyat tud, amit egy Herpa, a bukólámpáknak köszönhetően az általános 1/87-es kínálatot is túlszárnyalja. 

Aki az NSX-et, vagy az 1/87-et szereti, annak már-már
kötelező darab. 
Az egyszerű szétszedhetőség és a lehető legtöbb részlet megjelenítése egyértelműen a Trumpeter makettes mivoltának köszönhető. A tény pedig, hogy ilyen apró méretben sikerült minden idők egyik legfantasztikusabb Hondáját kellően izgalmasra, szerethetőre elkészíteni nem is igényel további dicséretet a gyártónak. Bőven elég annyi, hogy minden apróbb bizonytalanságot elmosnak a remek részletek. 

Olasz-japán csúcstalálkozó.